Chapter 16.- My Everything

*Acacia szemszöge*

Egy pohár teával, és egy pohár capuchinoval tértem vissza a starbucksból a stúdióba. 

-Itt vagyok.-szóltam Justinnak, aki még mindíg ugyan ott ült, ahol hagytam, mielőtt elmentem.

-Köszi-vette el mosolyogva a kezemből a capuchinoját.

-Nincs mit.-viszonoztam a tevékenységét, majd lehuppantam mellé.

-Na?-kortyoltam bele a teámba.

-Néhány helyen bele kellett még javítani, mert hallatszott a levegő vételed, de a hangodon nem javítottam, ez így tökéletes..-nézett a szemembe.

Én csak lassan bólintottam egy nagyon, és hogy ne vegye elő pirosodó fejem, elővettem a telefonom.

2 nem fogadott hívás Jai.

Amint megláttam a nevét a kijelzőn nem kaptam levegőt. Nagyon megijedt, és ezt Justin is észre vette.

-Minden rendben?-simította meg a karom. Én csak kétségbeeesetten ránéztem, majd megmutattam neki a telefonom. Láttam, ahogy Justinban is megáll egy pillanatra az ütő, de gyorsan rendezte az "ügyet" magában.

-Nyugodj meg, nem tud semmi rosszat tenni, és...nem is tehet. Figyelj elmondok neked valamit-hajolt közelebb- senki sem bánthat amíg itt vagyok.-nézett mélyen a szemembe. Én csak egy nagyon nyeltem, majd bólintottam egyet. Justin  még közelebb gurult a székével, majd szorosan átölelt. Visszaöleltem.

Nyugtató volt az ölelése. Igen, megnyugtatott...Nem tudom miért, vagy hogyan, de elszállt az összes gondom, és már nem is gondoltam a pár percel említett személyre.

Mielőtt még jobban belemerültem volna Justin körül forgó gondolataimba, eltoltam magamtól. Láttam az arcán valami fájdalmat, de nem tudtam mire vélni..Lehet, csak rosszul láttam. Inkább nem foglalkoztam vele, mert még belezavarodok a saját gondolataimba. Hisz ez mindig így van.

-Na min gondolkozol annyira?-vett fel egy féloldalas mosolyt, majd visszafordult a keverőpulthoz.

-Öhm..A zenén.-mondtam hirtelen valamit, ami az eszembe jutott.

*Justin szemszöge*

-Ezen már nincs mit gondolkozni, tökéletes lett...-mondtam.- akár csak te..-suttogtam halkan, nehogy meghallja.

-Tessék?-nézett rám felvont szemöldökkel.

-Ja, semmi, csak fülbemászó a zene szöveg.-nevettem fel kínosan.

Nem mondott semmit, csak rám mosolygott, és tovább ügyködött valamit a telefonján.

*Acacia szemszöge*

-Ott mi van? Ha szabad tudom..-mutatott Justin mögöttem egy nagy ajtóra.

-Jelmezekkel van tele.-terült szét az arcomon egy óriási mosoly. Felálltam, majd a nagy ajtóhoz mentem. Kinyitottam, majd hátrafordultam Justinhoz.

-Kíváncsi vagy rá?-nyitottam ki az ajtót résnyire, majd kérdőn az említett fiúra néztem.

-Persze.-pattant fel, majd megállt mellettem, és megvárta míg kinyitom az ajtót.

-Azta itt aztán van minden.-nézett körbe.

-Igen, tudod imádom a jelmezeket.-nevettem fel.- és a haverokkal is nagyon jó hülyülni.-mosolyodtam el, amikor megláttam egy szemüveget. Szép emlékek..

-Milyen méretek vannak?-nézett rám Justin felvont szemöldökökkel.

-Hohó minden méretben van.-nevettem fel, majd egy pont rá passzoló krokodil jelmezt a kezébe nyomtam.

-Ugye ezt nem gondolod komolyan?- nevetett fel hangosan, amikor jobban megnézte a jelmezt.

-Nem kell felvenned nyugi.-nevettem fel.-De én viszont felveszem ezt.-vettem le egy tigris mintán sapit, amibe ha beledugom a kezem olyan mintha mancsom lenne.

-Akkor én pedig....-nézelődött-segíts nem találok semmit.-nevetett fel.- ott mik vannak a felső polcokon?-mutatott fel.

-Nézzük meg.-húztam oda a létrát, majd felmásztam rá.

Keresésbe kezdtem, de megéreztem két szempárt a hátsómon.

-Justin...-nem válaszolt.-JUSTIN.-mondtam egy kicsit hangosabban.

-Öhmm..Igen?-hallottam a hangján, hogy zavarba van.

-Kérlek ne bámuld a hátsófelem.-nevettem fel, majd hátra fordultam felé, ő pedig éppen alattam állt, és a földet kémlelte.

Olyan hirtelen történt, csak egy hangos sikítás hagyta el a számat. Egyik percben még éreztem magam alatt a létrát, a másikban pedig már csak "repültem". Már csukott szemmel vártam, hogy becsapódjak a kemény talajba, de (szerencsére) nem a földre, hanem Justin karjai közé estem. Összeszorított szememet kinyitottam, majd féltő, és egyben kétségbeesett tekintetével találtam magam szembe.

-Jesszusom jól vagy?-rogyott le velem a földre.

-Igen...-kaptam a szívemhez a kezem. Tele vagyok adrenalinnal. Ha most azt mondanák nekem, hogy menjek aludni, nem tudnék, max  az ágyon ugrálnék. Amúgy máskor simán bealudnék.

-Úr isten, nagyon megijesztettél.-fújta ki a levegőt, letett engem, és felállt, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsen nekem is feltápászkodni.

-Nyugi jól vagyok!-mosolyogtam rá, és felvettem a földre leesett jelmez darabot, amit még az akrobata mutatványom előtt találtam.-Ezt találtam neked.-nyomtam a kezébe, majd én is felvettem a saját tigris mintás sapim.

-Köszi.-vette el nevetve, majd a fejére tette. Valójában ez nem is az aminek mondják, ez egy hajpánt aminek az oldalán egy hatalmas korona lóg rugókra kötve. Ha mozgatod a fejet akkor kalapálódzik. Tök vicces.

-Na menjünk vissza.-indultam meg az ajtó felé.Megvártam míg Justin kimegy előttem, majd vissza zártam az ajtót.
-Na, mit csináljunk?-ült le a székre, majd rám nézett.
-Igazából, van itt még egy dal...-kerestem ki a füzetemben a szöveget, majd a velem szemben ülő fiú kezébe nyomtam.


*Justin szemszöge*
-Megnézhetem a többit?-kukkantottam fel rá, egy pillanatra,majd vissza le a füzetébe.
-Uhum.-bólintott, majd elővette a telefonját.
Nagyon tehetséges ez a lány. Hangja gyönyörű akár csak ő.
Minden szövegbe bele olvastam, de egynél megakadt a szemem. Muszály volt elolvasnom.

I cried enough tears
(Az elhullajtott könnycseppekből)
To see my own reflection in them
(Tükörképem tekint rám vissza)
And then it was clear
(Világossá vált)
I can’t deny, I really miss him
(Nem tagadhatom, milyen nagyon hiányzik)

Ránéztem a még mindíg telefonját nyomkodó lányra, majd nyeltem egy nagyot, és olvastam tovább.

To think that I was wrong(Azt hiszem, hibáztam)
I guess you don’t know what you got 'til it’s gone
(Nem tudod mid van, míg el nem veszíted)
Pain is just a consequence of love
(A fájdalom csak a szeretet következménye)
I’m saying sorry for the sake of us
(Mindenért bocsánatot kérek)

He wasn’t my everything till we were nothing
(Csak akkor vált a mindenemmé, mikor semmivé lettünk)
And it’s taking me a lot to say
(Nagyon nehéz kimondanom)
But now that he’s gone, my heart is missing something
(De most, hogy elment, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből)
So it’s time I push my pride away
(Itt az ideje, hogy félredobjam a büszkeségem)


’Cause you are, you are, you are my everything
(Hiszen, te vagy, te vagy, te vagy a mindenem)
You are, you are, you are my everything
(Te vagy, te vagy, te vagy a mindenem)

I know you’re not far
(Tudom, még a közelben vagy)
But I still can’t handle all the distance
(De nem bírom ezt a távolságot)
You’re travelling with my heart
(Veled utazik a szívem)
I hope this is a temporary feeling
(Remélem, ez csak ideiglenes)

Megint felnéztem az előttem ülő lányra, aki ekkor már engem nézett.
-A My Everything-et olvasod igaz?-húzta a száját keserű mosolyra.
-Igen.- bólintottam, majd felültem, hogy normálisan rálássak az arcára.
Keserűen elmosolyodott, majd elvette a füzetet a kezemből. Vett egy mély levegőt, és bement az üveg fal mögé. 
-A zene már készen van hozzá, ott van a laptopon.-mutatott a mellettem pihenő laptopra.
Bólintottam, majd felnyitottam a laptopot. Tele van zenékkel, ezek közt hogy találjam meg...?
-Igen tele van zenékkel, de ott találsz, egy "My Everything" albumot arra kattins rá, és a legelső..-húzodott mosolyra a szája. Vagy olvas a gondolataimban, vagy meglepődött fejet vágtam.
Inkább a meglepődött fej.

*Acacia szemszöge*
Amíg Justin bekapcsolta a zenét, addig csináltam magamról egy képet, majd feltöltöttem Instagram-ra.

My Everything....

Elkezdődött a zene, én pedig nagy fájdalmak között elkezdtem énekelni.
Igazából nem is tudom, hogy miért éneklem el ezt a számot Justinnak. Pont ő neki..
De egyszerűen azt éreztem, hogy most ezt nekem muszáj kiénekelnem magamból.
Felszínre tört emlékek..Mindig énekelek, ha valami problémám van, csak egyedül. 
Sosem énekeltem még senkinek sem, és kicsit féltem is, hogy Justin mit fog szólni, pont ehhez a számról.
De egy idő után már nem is érdekelt, csak énekeltem, és énekeltem. 
Amikor eljött az a rész, hogy:

’Cause you are, you are, you are my everything

Éreztem, hogy egy könnycsepp lecsördül az arcomon, és azt követik a többik.

Ezt a számot, még nagyon régen egy barátomnak írtam.

Életemben egyszer voltam szerelmes. És amikor elhagyott egy másik lányért, azt éreztem, hogy darabokra törik a szívem, és senki sem fog már engem szeretni. Még mindig nehéz vissza gondolni erre az időszakra,

Ahogy jött az első úgy jött a többi emlék is, és minél több emlék tört fel, annál több könnycsepp is.

A szám végén már csak annyit vettem észre, hogy annyira sírok, mintha egy vízesés folyna ki a szememből, és nem bírom őket vissza tartani.

-Aca jól vagy?-jött be Justin, és megfogta a két vállam. Én belőlem még jobban kitört a sírás, de a válaszom mégis egy igenre utaló bólintás volt.

-Nincsen semmi, már jól vagyok.-töröltem meg a szemem.

-Gyere ide.-ölelt magához szorosan.-Nyugi, nyugi nincs semmi baj.-szorított még szorosabban.

Nagyra értékelem, hogy ennyire "védelmező bátyust" játszik mellettem, de megoldom én egyedül. 

Eddig is sikerült, most is sikerülni fog. Remélem....

-Elmeséled nekem, vagy nem szeretnél beszélni róla?-nézett a szemembe, és láttam benne, hogy tényleg érdekli őt a történetem, nem csak megjátsza.

-Igen.-mondtam rekedtes hangon, szinte már tátogtam. Ő csak az ajtó felé bökött a fejével, majd mielőtt kiment volna visszanézett rám. Valamin gondolkozott, majd megindult felém. Egyre közelebb, és közelebb jött. Most...ugye nem azt akarja csinálni, amire én gondolok..?