Chapter 15.- The Heart Wants What It Wants

-Valahogy megszabadulunk tőle.-ölelt még mindig szorosan magához.
-Félek.-suttogtam, és belefúrtam a fejem a mellkasába.
-Nem kell semmitől félned, itt vagyok, és Scooterék is itt vannak, de nekik ezt el kellesz mondani.-nézett a szemembe. Nem akartam ezt nekik elmondani, biztos, hogy túl reagálnák.
-Ne, nekik nem mondhatjuk el. Biztos túl reagálnák.-kezdtem bepánikolni.
-Rendben, nyugi, akkor nem mondjuk el nekik..-szorított újra magához.

*Justin szemszöge*
Tudtam, hogy Acaciát befolyásolja ez a szemét láda, nem mondana ilyet magától,hogy nem jön velünk. Ahogyan a szülei mondták, nagyon régóta szeretne eljutni Európába, és egy ilyen lehetőséget nem mondana le.
Elakartam mondani Scooternek, de végül, hogy Acacia ellenezte,és én is rájöttem, hogy nem igazán lenne jó dolog őket beleavatni, így arra jutottam, hogy nem mondok semmit, és majd én segítek Acaciának megoldani a dolgot.
Nem fogom hagyni, hogy bármi baja legyen. Nem tudom,miért, de úgy érzem, hogy meg kell őt védenem minden rossztól.

*Acacia szemszöge*
-Én megyek aludni.-szipogtam egyet, majd eltoltam magamtól Justint.
-Rendben.-nézett a szemembe.
Kisétáltam a szobájából, és elindultam az enyém felé. Bementem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lefürdök, és ma már nem is kelek fel.
Elindultam a fürdőszobába, de mivel  most nem volt kedvem sokáig a zuhany alatt állni, így hamar végeztem, és lefeküdtem.

Bekapcsoltam a tv-t, de már arra sem emlékszem, hogy mit néztem, mert az álom hamar elnyomott.

*Másnap Reggel*

Reggel amikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem mennyi az idő. 11:20 sokáig aludtam, majd a szemem áttért a naptárra a telefonom november 11-et mutatott. Következő hónapban karácsony. Ez a gondolat egy kicsit feldobott, és így már nem is nagyon gondolkoztam a tegnap történteken.

Gyorsan magamra kaptam valamit, majd elindultam a konyhába valamit....reggelizni?! Nem nevezném ezt 11-kor reggelinek, de mivel most keltem fel, ezert nyugodtam mondhatom hogy ez az.

Furcsálltam, hogy eddig még nem láttam sehol sem Justint, de biztos meg alszik.

Kerestem valami ehetőt a hűtőbe,  de nem nagyon találtam semmit.. Reggel nagyon válogatós tudom lenni.

Hümmögve, és két tojással másztam ki a hűtőből, majd szembe találtam magam Justinnal. Olyan hirtelen termedt mögöttem, hogy a két tojást kiejtettem kezemből.

-Basszus-kaptam a szívemhez.- majdnem szívrohamot kaptam.-néztem rá tetetett dűhvel.

-Bocsi nem akartalak ennyire megijeszteni.-vakarta meg nevetve a tarkóját, én pedig még csak most  vettem észre, hogy nincs rajta felső.

Ezért szerintem eléggé feltűnően megbámultam.

-Tetszik?-kérdezte egy kacér mosollyal az arcán. Arcszínem a normálból átváltott rákvörösre, majd elkapva a tekintetem a földön szétloccsant tojásokat kezdtem el pásztázni.

-Eltört a reggelim.-piszkáltam meg a tojáshéjat a papucsommal.

-Hát, akkor együnk müzlit.-vetette fel Justin e csodás ötletét, én csak megvontam a vállam, és amíg ő a müzlit készítette, addig én összetakarítottam a tojásokat. 

Szomorúan álltam fel a földről.

-Mi a baj?-nézett rám Justin.

-Annyira kívántam a rántottát.-biggyesztem le a számat.

-Jaj te..Gyere ide.-tárta szét karjait ezzel engem ölelésre invitálva. Nem ellenkeztem, mert tényleg szomorú voltam a tojások miatt.

-Gyere együnk müzlit.-tolt el magától, és lerakta a két tányért az asztalra.

-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd leültem és belekezdtem a müzli evésbe.

-Nincs mit.-bólintott mosolyogva.-Jó étvágyat.-kezdett bele ő is. Én csak bólintottam, mert tele volt a szám, majd ettem tovább.Siettem az evéssel, mert elhatároztam magamban, hogy ma elmegyek a stúdióba, és írok egy dalt. Az mindig kikapcsol, és megnyugtat.
-Miért sietsz annyira?-nézett rám felhúzott szemöldökkel az előttem ülő fiú.
Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki, hogy hova készülök, vagy inkább ne, lehet inkább nem kellene, mert akkor 1 megláthat Jai minket 2. (aminek szerintem nagyobb esélye van, mint az 1.-nek) a Belieberek, meg az újságírók. bármikor kiszúrhatnak minket.
-Hahó itt vagy?-ingatta meg  a kezét a szemem előtt Justin.
-Öhm, igen persze.-ráztam meg a fejem.
-Akkor megkérdezem megint.-kuncogott fel.-miért sietsz  annyira?-ült vissza a helyére.
-Öhm, menni szeretnék a stúdióba.-mondtam el neki végül.
-Óh, az tök jó..-evett tovább. 
Most vagy azt várja, hogy megkérdezzem, hogy jön-e velem, vagy megsértődött, hogy nem hívtam, vagy a harmadik variáció, van ma valami dolga. Szerintem a második.
-Nem akarsz velem jönni?-kérdeztem meg végül, mire egy picit felcsillant a szeme.
-De, oké, akkor megyek felöltözök, mert én már észen vagyok.-állt fel az asztaltól, és a mondat végénél már az ajtóban állt, majd felszaladt.
Furcsálltam, ezt a nagy örömöt, de letudtam egy váll rántással, majd gyorsan benyomtam az utolsó falatot, és én is mentem fel átöltözni.
Mióta felkeltem csak éneklek, és már lassan össze is raktam egy új karácsonyi -szerelmes számot. Nem tudom ,hogy mi van velem, lehet, hogy a nem sokára karácsony énem hozza ezt ki belőlem.
-Santa tell me if you're really there
Don't make me fall in love again
If he won't be here next year..-írtam gyorsan le az első három sort, nehogy elfelejtsen.

Felkaptam magamra gyorsan egy felsőt, és egy nadrágot, majd siettem is le a lépcsőn. Justin már a cipőjét húzta, majd amikor meglátott felegyenesedett, és felém fordult.

-Miért kell ennyire sietni, és mi az a sok papír a kezedben?-nézett rám felvont szemöldökkel, és csak a kezébe nyomtam a papírokat, hogy fel tudjam venni a cipőm.

-Santa tell me if you're really there

Don't make me fall in love again
If he won't be here next year?-olvasta el a papírra írt sorokat, majd kérdőn rám nézet.

-Igen, most ugrott be, ne kérdezd miért, de teljesen fel vagyok pörögve, csak úgy jönnek az ötletek.-álltam fel a földről, ugyanis időközben le kellet ülnöm, mert nem jött fel a cipőm...

-Nem, nem a szöveg tök jó, de...hogy jön most ide a szerelem..érted..most történt az a dolog...szóval érted na..-nevette el magát kínosan, és pedig csak néztem rá, mintha nem érteném.

-Nem szívass, hogy nem érted...

-Érte, csak annyira szenvedsz, hogy az már fáj..-nevettem ki szegényt.

Ő csak bevágta a műdurcit, és kinyitotta az ajtót, kiment előttem, de azért bevárt.

-Na mi van nem durcizol?-néztem fel rá vigyorogva.

Ő csak nevetve megrázta a felét, majd a vállamnál fogva átkarolt.

Beszálltam a kocsiba, majd jött az ihlet, és tovább írtam a dalomat.
-Santa tell me if he really cares
Cause I can't give it all away if he won't be here next year..-dúdoltam magamban.

-Feeling Christmas all around
And I'm trying to play it cool
But it's hard to focus when I see him walking 'cross the room
Let it snow, is blasting out
But I won't get it in the mood
I'm avoiding every mistletoe until I know it's true love
That he thinks of
So next Christmas I'm not all alone (boy)-és innentől már jött magától teljesen a végéig....

-Ez nagyon jó lesz..-bólogatott Justin mellettem az utat figyelve, és csak felemeltem a fejem, és rá mosolyogtam.

Amikor megérkeztünk a stúdióba, gyorsan kiszálltam a kocsiból. és már szaladtam is a portáshoz, elkérne a kulcsot.

-Szia Aca.-mosolygott rám Celina a mai portás. Majdnem mindegyik portást ismerem..hmm ez tök jó.

-Szia ide adod nekem gyorsan a szobám kulcsát?-ugráltam előtte, nem válaszolt, csak nézett, egyenesen mögém. Nem értettem, hogy mit néz annyira, de nem is érdekelt most. Tovább ugráltam előtte, majd hirtelen megéreztem két kezet a csípőmön.
-Nyugi.-puszilt bele nevetve a hajamba, majd megállított az ugrálásban.Én csak ráhajtottam a fejem a pultra, és nyögtem egyet.
-Megkaphatnám a kulcsom?-nyavalyogtam, majd kinyújtottam a kezem a portás felé, aki már végre kiolvadt Justin látványa óta. 
-Ihletet kapott.-mondta Justin Celinának, aki csak nem nevezném nevetésnek, inkább nyöszörgött.
Amikor megéreztem a kezemben a hideg kulcsomat, kitéptem magam Justin még mindig csípőmön pihenő kezei közül,és szaladtam a lépcső felé. De megtorpantam, mert elég sokat kellene így lépcsőzni, így a lift felé fordultam, ahol Justin állt, és mutatta, hogy már itt a lift. Gyorsan beszaladtam, és mint egy idióta nyomkodni kezdtem az emelet gombját.
-Nyugodj meg egy kicsit...-éreztem meg megint két kezet a csípőmön, majd hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj. Justin az ölébe vett.
-Tegyél le.-mormoltam a vállába.
-Nem, amíg ki nem nyílik az ajtó addig nem.-én csak morogtam egyet, és a számokat néztem a kis kijelzőn.
Amikor megláttam a megfelelő számot, elkezdtem kapálózni Justin kezei között. Majd amikor nyílt az ajtó, akkor sem tett le.
-Justin hülyének fognak nézni.
-Nincs itt senki, meg szerinted lent az aulában nem néztek meg, amikor pattanós labdát játszottál?-indult meg velem a megfelelő szoba felé.
Amikor megállt az ajtó előtt letett, és csak egy mérges pillantást vetettem rá, majd kinyitottam, és a keverőpult elé szaladtam.
Bele is kezdtem a zene felállításába, majd amikor (Justin néha,néha belejavított) készen lettünk a zenével, bementem, és felénekeltem a zenét. 

-Ez valami eszméletlen lett.-hallottam meg Justin hangját, a dal végén a füllhallgatómban.
-Köszi.-nevettem fel boldogan.
-És videót is szeretnél hozzá?-kérdezte , amikor kiléptem az üveg ajtón.
-Arra gondoltam, hogy majd a haverokkal, össze dobunk hozzá csak úgy egy videót..-rántottam meg a vállam, majd leültem Justin mellé, és vissza hallgattam a dalt...