2015. február 1., vasárnap

Bejelentés.

Szomorú, de egyben boldog bejelentésem van számotokra!
Ezt a blogok szüneteltetni fogom!
Ahol meg fogtok engem találni, az ez a blog lesz: http://nemgondoltamhogyponttebeledszeretek.blogspot.de/
Várom a komitokat, véleményeteket!:)
XOXO Avalon.

2015. január 23., péntek

Chapter 17.- The Story..? She don't like the lights.

*Acacia szemszöge*
Jött, és jött. Nagyon megijedtem.
-Olyan képet vágsz, mintha megakarnálak erőszakolni, és te már előre tudnád.-állt meg előttem, elnevette magát. A jobb oldalamon a hátam mögé nyúlt, majd elvette onnan a telefonját. Megrázta maga előtt, ezzel jelezve, hogy nem akart "megerőszakolni". Én csak megforgattam mosolyogva a szemem, majd elindultam az ajtó felé.
Leültem a székre, és lehajtott fejjel vártam Justin.
Ő is kijött, majd leült velem szembe.
-Biztos. hogy szeretnél róla beszélni?
-Már régen történt, semmi extra de tényleg.
-Biztos?-nézett rám felhúzott szemöldökkel.
-Justin. Igen. Biztos. Ne kérdezd meg még egyszer!-pancsoltam rá.
Feltartotta a két kezét, ezzel felvéve a "védekező pózt".
-Szóval..-kezdtem bele.- nem is lesz ez olyan egyszerű mint amilyennek gondoltam..-suttogtam alig hallhatóan.
-Tényleg nem muszáj.
-Justiiiiin!
-Jó oké bocsi.-mosolygott rám bíztatóan.
-Tehát...-kezdtem bele újra.- 1 éve, lassan két éve, volt egy barátom.Tudni kell rólam, hogy nagyon hamar szerelmes  tudok lenni..-húztam el a számat, ekkor megcsörrent Justin telefonja.
-Scooter tehát fontos.-nézett rám szomorúan.
-Úgy csinálsz, mintha valami komoly dologról beszélgetnénk.-kuncogtam.-Vedd fel gyorsan.-hadartam el mosolyogva.
-Lehet neked már nem komoly, de nekem attól még igen.-nézett a szemembe, majd felvette a telefont. Én csak halkan felnevettem, majd a telefonomnak szenteltem a figyelmem, mert üzenetet kaptam.

*Justin szemszöge*
-Mond.-szóltam bele.
-Hol vagy kölyök? Én most értem Acáékhoz, de ti..? Sehol!
-A stúdióban vagyunk. Acának énekelnie támadt kedve.-vontam meg vállam, mint ha látná.
-Na jó. Az van, hogy a "She don't like a lights"- hoz kell még egy táncos, mert mint kiderült Katy nem tud szerepelni.
-Ne már, nemsokára indul a turné, és még a tánc videót is megkell csinálni, stb..Pont ilyenkor kell elmennie? Ilyen nincs.-idegeskedtem.-Akkor így buktunk egy táncost is ugye?-kérdeztem meg már előre félve a választól.
-Igen, de keresünk újat nem lesz semmi extra nyugi.
-Jó...
-Na akkor én teszem. Majd gyertek. Szia
-Cső.-nyomtam ki, majd vissza sétáltam Acához.
-Minden okés?-emelte fel a fejét.
-Aha, kivéve azt, hogy az egyik táncos lelépett. A "She don't like the lights"- hoz sincs így táncosunk, és a videót nemsokára meg kéne csinálni, mert lassan turné..-fújtam ki a levegőt.
-Uh, az nem jó...Öhm valamiben tudok segíteni? Táncost keresni vagy valami?
-Igazából...-és ekkor beugrott egy remek ötlet. Eszelős vigyorral az előttem ülő megszeppent lányra néztem.
-Mi az?-kérdezte.
-Gyönyörűen táncolsz, nem tagadhatod, láttam a You-Tube videóidat.-vigyorogtam rá, ekkor ő elpirult. amin én csak felkuncogtam.-szóval lehetnél te a táncos  ehhez a zenéhez. Na mit szólsz?-csaptam össze a két kezem.
-Csak a videóban?- kérdezte.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Hát....legyen.-bólintott egyet ő is mosolyogva.
-Ez az.-kaptam fel a telefonom vigyorogva, majd már hívtam is Scootert.



*Acacia szemszöge*
-Biztos vagy benne?-nyitott ki Scoo az ajtót még mielőtt beletehettem volna a kulcsot. Justinra pillantottam, aki bíztatóan mosolygott rám.
-Igen.-bólintottam határozottan.
-Rendben, akkor holnap reggeli után stúdió, és akkor kezdjük is.-bólintott, majd a vállamon átkarolva mosolyogva átölelt.
Én csak felnéztem rá vigyorogtam egy sort, majd bementem  konyhába, hogy egyek valamit. Benyomtam egy nagy szendvicset, majd nagy szerencsétlenségemre leöntöttem magam valami szarsággal. Nagyszerű. Mehetek fürödni. Éppen meg akartam fordulni, amikor hirtelen szembe találtam magam Justinnal.
-Szia.-köszönt. 
-Öhm..Hali.-nevettem fel egy kicsit, majd kikerültem, és megindultam az ajtó felé.
-Minden oké?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Persze, de most megyek lefürdök, mert mint látod leöntöttem magam valami ragacsos löttyel.-mutattam magamra.
-Ja..-nevetett fel, majd ő is elkezdett kutatni a hűtőben.

*Justin szemszöge*
-Halo?-vettem fel a telefonom.
-Szia haver. Mizu?-szólt bele Ryan.
-Semmi, éppen enni készülök valamit..Itt mizu?
-Unatkozok, ma egy elég unalmas napom van.
-Gyere át.Nekem sincs nagyon mit csinálnom.
-Oké 5 perc és ott vagyok.-tette le a telefont.

Még mindig a kajámat csináltam, amikor csengettek.
Hallottam, hogy Aca jön le a lépcsőn, ezért csak a konyha ajtóig mentem el, és onnan néztem ahogy beengedi Ryant.
-Szia.-mosolygott Ryan Acára, majd kitárta a karját, ezzel ölelésre invitálva az előtte (most már tiszta, és más ruhában csillogó) álló lányt.
-Szia Ry.-ugrott a karjaiba. Kétségtelen, nagyon jóban vannak.
-Szevasz haver.-jött oda hozzám Ryan, lepacsizott velem, majd bement a konyhába.-Iszok valamit.-mutatott a konyha pultra.Én csak bólintottam, majd végignéztem ahogy Aca felmegy a lépcsőn. A lépcső tetején megáll, valószínűleg észrevette, hogy nézem. Rám mosolygott,és megy tovább a szobájába.  Elég hangosan kifújtam a levegőmet, majd befordultam a konyhába.
-Na ez mi volt?-nézett ram felhúzott szemöldökkel Ry.
-Semmi..-ültem le az egyik bár székre, majd a pulton lévő még félig elkészített kajám tanulmányozásába kezdtem. Majd rájöttem, hogy be kéne fejeznem, és megennem, mert éhes vagyok. Felálltam, majd az engem értetlenül bámuló haverom mellett elhaladva folytattam a pár perce abba hagyott tevékenységem.
-Neked tetszik Aca.-vigyorgott rám Ryan.
-Mi hülye vagy?-nevettem fel kínosan.
-Nem vagyok hülye. Basszus látszik ahogy ránézel. Mintha egy két lábon járó csodára néznél. Ezt csinálod haver. Ezt nem lehet tagadni.-rázta meg nevetve a fejét. 
-Haaajjj..Talán, nem tudom haver. Nagyon komplikált. Nem tudom mi van velem. Bókolok neki, sokszor gondolok rá.  Beszerveztem a turnéra, egy videóhoz is..Nem bírom ki, hogy ne legyen a közelemben. Illatát imádom. Gyönyörű lány. Sokszor elveszi az eszem. Nem tudok másra gondolni, csak rá. És ha meglátom egy másik fiúval..-adtam ki valami morgó hangot..
-Haver te szerelmes vagy.-nézett rám elképedve az előttem álló Ryan.Ugyanis már a pultnál ültem, és tömtem magamba a szendvicsem, meg a sok zöldséget, amit készítettem.
-Nem tudom..-hajtottam le a fejem.
-Ez nem lehet nem tudni bakker. Te szerelmes vagy. Ez biztos.-rázott meg a vállamnál fogva. Ekkor ébredtem rá, hogy igaza van. Szerelmes vagyok Acába..
-Jesszusom, én szerelmes vagyok.-motyogtam Ryanra nézve.-Most mit csináljak? Nem hiszem, hogy ő érez valamit irántam..-szegeztem tekintetem ismét a tányéromra.
-Hát figyelj haver, én nem tudom,hogy mit  érez irántad..De van egy olyan érzésem, hogy nem vagy számára közömbös..-kortyolt bele a kólájába.


*Acacia szemszöge*
Mikor végeztem  teendőimmel lementem a fiúkhoz a konyhába. 
-Sziasztok.-vettem ki a hűtőből egy üveg ásványvizet, majd lehuppantam a Justin mellett elhelyezkedő bár székre.
-Szia-köszöntek vissza egyszerre.
-Hányadika van ma?-néztem a Ryan mögött elhelyezkedő naptárra.
-18.-a miért?-nézett rám Ry.
-Nemsokára vége a 2 hét szüneteteknek.-böktem meg Justin kezét.
-Már nincs több fellépésen.-nézett rám.
-Mi? Nem úgy volt, hogy 2 hét szünet és mentek tovább?-néztem rá értetlenül.
-De, de azóta már változott a terv, hogy a "Believe" album időben megjelenjen. Scoo lemondta azt az egy fellépést, és így ott fogjuk kezdeni az új album turnéját.
-Ó..Értem. És akkor meddig maradtok itt?
-Ugyan úgy mint ahogy volt eredetileg. Letelik a 2 hét haza megpihenünk két napot, és jövünk vissza Los Angelesbe.
-Aha, értem. Mikor indultok?
-Holnap után.
-Én maradok itt LA-ban.-mondta mosolyogva Ry.
-Igen, és te később utazol vissza Canadába utána pedig majd csatlakozol hozzánk a turnén.-mondta Justin mosolyogva.
-Értem.


ÚJ BLOG.

Nézzetek be az új blogomba is, tegnap kezdtem! :)


http://nemgondoltamhogyponttebeledszeretek.blogspot.de/

2015. január 5., hétfő

Chapter 16.- My Everything

*Acacia szemszöge*
Egy pohár teával, és egy pohár capuchinoval tértem vissza a starbucksból a stúdióba. 
-Itt vagyok.-szóltam Justinnak, aki még mindíg ugyan ott ült, ahol hagytam, mielőtt elmentem.
-Köszi-vette el mosolyogva a kezemből a capuchinoját.
-Nincs mit.-viszonoztam a tevékenységét, majd lehuppantam mellé.
-Na?-kortyoltam bele a teámba.
-Néhány helyen bele kellett még javítani, mert hallatszott a levegő vételed, de a hangodon nem javítottam, ez így tökéletes..-nézett a szemembe.
Én csak lassan bólintottam egy nagyon, és hogy ne vegye elő pirosodó fejem, elővettem a telefonom.
2 nem fogadott hívás Jai.
Amint megláttam a nevét a kijelzőn nem kaptam levegőt. Nagyon megijedt, és ezt Justin is észre vette.
-Minden rendben?-simította meg a karom. Én csak kétségbeeesetten ránéztem, majd megmutattam neki a telefonom. Láttam, ahogy Justinban is megáll egy pillanatra az ütő, de gyorsan rendezte az "ügyet" magában.
-Nyugodj meg, nem tud semmi rosszat tenni, és...nem is tehet. Figyelj elmondok neked valamit-hajolt közelebb- senki sem bánthat amíg itt vagyok.-nézett mélyen a szemembe. Én csak egy nagyon nyeltem, majd bólintottam egyet. Justin  még közelebb gurult a székével, majd szorosan átölelt. Visszaöleltem.
Nyugtató volt az ölelése. Igen, megnyugtatott...Nem tudom miért, vagy hogyan, de elszállt az összes gondom, és már nem is gondoltam a pár percel említett személyre.
Mielőtt még jobban belemerültem volna Justin körül forgó gondolataimba, eltoltam magamtól. Láttam az arcán valami fájdalmat, de nem tudtam mire vélni..Lehet, csak rosszul láttam. Inkább nem foglalkoztam vele, mert még belezavarodok a saját gondolataimba. Hisz ez mindig így van.
-Na min gondolkozol annyira?-vett fel egy féloldalas mosolyt, majd visszafordult a keverőpulthoz.
-Öhm..A zenén.-mondtam hirtelen valamit, ami az eszembe jutott.

*Justin szemszöge*
-Ezen már nincs mit gondolkozni, tökéletes lett...-mondtam.- akár csak te..-suttogtam halkan, nehogy meghallja.
-Tessék?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ja, semmi, csak fülbemászó a zene szöveg.-nevettem fel kínosan.
Nem mondott semmit, csak rám mosolygott, és tovább ügyködött valamit a telefonján.

*Acacia szemszöge*
-Ott mi van? Ha szabad tudom..-mutatott Justin mögöttem egy nagy ajtóra.
-Jelmezekkel van tele.-terült szét az arcomon egy óriási mosoly. Felálltam, majd a nagy ajtóhoz mentem. Kinyitottam, majd hátrafordultam Justinhoz.
-Kíváncsi vagy rá?-nyitottam ki az ajtót résnyire, majd kérdőn az említett fiúra néztem.
-Persze.-pattant fel, majd megállt mellettem, és megvárta míg kinyitom az ajtót.
-Azta itt aztán van minden.-nézett körbe.
-Igen, tudod imádom a jelmezeket.-nevettem fel.- és a haverokkal is nagyon jó hülyülni.-mosolyodtam el, amikor megláttam egy szemüveget. Szép emlékek..
-Milyen méretek vannak?-nézett rám Justin felvont szemöldökökkel.
-Hohó minden méretben van.-nevettem fel, majd egy pont rá passzoló krokodil jelmezt a kezébe nyomtam.
-Ugye ezt nem gondolod komolyan?- nevetett fel hangosan, amikor jobban megnézte a jelmezt.
-Nem kell felvenned nyugi.-nevettem fel.-De én viszont felveszem ezt.-vettem le egy tigris mintán sapit, amibe ha beledugom a kezem olyan mintha mancsom lenne.
-Akkor én pedig....-nézelődött-segíts nem találok semmit.-nevetett fel.- ott mik vannak a felső polcokon?-mutatott fel.
-Nézzük meg.-húztam oda a létrát, majd felmásztam rá.
Keresésbe kezdtem, de megéreztem két szempárt a hátsómon.
-Justin...-nem válaszolt.-JUSTIN.-mondtam egy kicsit hangosabban.
-Öhmm..Igen?-hallottam a hangján, hogy zavarba van.
-Kérlek ne bámuld a hátsófelem.-nevettem fel, majd hátra fordultam felé, ő pedig éppen alattam állt, és a földet kémlelte.

Olyan hirtelen történt, csak egy hangos sikítás hagyta el a számat. Egyik percben még éreztem magam alatt a létrát, a másikban pedig már csak "repültem". Már csukott szemmel vártam, hogy becsapódjak a kemény talajba, de (szerencsére) nem a földre, hanem Justin karjai közé estem. Összeszorított szememet kinyitottam, majd féltő, és egyben kétségbeesett tekintetével találtam magam szembe.
-Jesszusom jól vagy?-rogyott le velem a földre.
-Igen...-kaptam a szívemhez a kezem. Tele vagyok adrenalinnal. Ha most azt mondanák nekem, hogy menjek aludni, nem tudnék, max  az ágyon ugrálnék. Amúgy máskor simán bealudnék.
-Úr isten, nagyon megijesztettél.-fújta ki a levegőt, letett engem, és felállt, majd nyújtotta a kezét, hogy segítsen nekem is feltápászkodni.
-Nyugi jól vagyok!-mosolyogtam rá, és felvettem a földre leesett jelmez darabot, amit még az akrobata mutatványom előtt találtam.-Ezt találtam neked.-nyomtam a kezébe, majd én is felvettem a saját tigris mintás sapim.
-Köszi.-vette el nevetve, majd a fejére tette. Valójában ez nem is az aminek mondják, ez egy hajpánt aminek az oldalán egy hatalmas korona lóg rugókra kötve. Ha mozgatod a fejet akkor kalapálódzik. Tök vicces.
-Na menjünk vissza.-indultam meg az ajtó felé.Megvártam míg Justin kimegy előttem, majd vissza zártam az ajtót.
-Na, mit csináljunk?-ült le a székre, majd rám nézett.
-Igazából, van itt még egy dal...-kerestem ki a füzetemben a szöveget, majd a velem szemben ülő fiú kezébe nyomtam.


*Justin szemszöge*
-Megnézhetem a többit?-kukkantottam fel rá, egy pillanatra,majd vissza le a füzetébe.
-Uhum.-bólintott, majd elővette a telefonját.
Nagyon tehetséges ez a lány. Hangja gyönyörű akár csak ő.
Minden szövegbe bele olvastam, de egynél megakadt a szemem. Muszály volt elolvasnom.

I cried enough tears
(Az elhullajtott könnycseppekből)
To see my own reflection in them
(Tükörképem tekint rám vissza)
And then it was clear

(Világossá vált)
I can’t deny, I really miss him

(Nem tagadhatom, milyen nagyon hiányzik)

Ránéztem a még mindíg telefonját nyomkodó lányra, majd nyeltem egy nagyot, és olvastam tovább.

To think that I was wrong(Azt hiszem, hibáztam)
I guess you don’t know what you got 'til it’s gone
(Nem tudod mid van, míg el nem veszíted)
Pain is just a consequence of love
(A fájdalom csak a szeretet következménye)
I’m saying sorry for the sake of us
(Mindenért bocsánatot kérek)

He wasn’t my everything till we were nothing
(Csak akkor vált a mindenemmé, mikor semmivé lettünk)
And it’s taking me a lot to say

(Nagyon nehéz kimondanom)
But now that he’s gone, my heart is missing something

(De most, hogy elment, mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből)
So it’s time I push my pride away

(Itt az ideje, hogy félredobjam a büszkeségem)


’Cause you are, you are, you are my everything
(Hiszen, te vagy, te vagy, te vagy a mindenem)
You are, you are, you are my everything

(Te vagy, te vagy, te vagy a mindenem)

I know you’re not far
(Tudom, még a közelben vagy)
But I still can’t handle all the distance

(De nem bírom ezt a távolságot)
You’re travelling with my heart

(Veled utazik a szívem)
I hope this is a temporary feeling

(Remélem, ez csak ideiglenes)

Megint felnéztem az előttem ülő lányra, aki ekkor már engem nézett.
-A My Everything-et olvasod igaz?-húzta a száját keserű mosolyra.
-Igen.- bólintottam, majd felültem, hogy normálisan rálássak az arcára.
Keserűen elmosolyodott, majd elvette a füzetet a kezemből. Vett egy mély levegőt, és bement az üveg fal mögé. 
-A zene már készen van hozzá, ott van a laptopon.-mutatott a mellettem pihenő laptopra.
Bólintottam, majd felnyitottam a laptopot. Tele van zenékkel, ezek közt hogy találjam meg...?
-Igen tele van zenékkel, de ott találsz, egy "My Everything" albumot arra kattins rá, és a legelső..-húzodott mosolyra a szája. Vagy olvas a gondolataimban, vagy meglepődött fejet vágtam.
Inkább a meglepődött fej.

*Acacia szemszöge*
Amíg Justin bekapcsolta a zenét, addig csináltam magamról egy képet, majd feltöltöttem Instagram-ra.

My Everything....















Elkezdődött a zene, én pedig nagy fájdalmak között elkezdtem énekelni.
Igazából nem is tudom, hogy miért éneklem el ezt a számot Justinnak. Pont ő neki..
De egyszerűen azt éreztem, hogy most ezt nekem muszáj kiénekelnem magamból.
Felszínre tört emlékek..Mindig énekelek, ha valami problémám van, csak egyedül. 
Sosem énekeltem még senkinek sem, és kicsit féltem is, hogy Justin mit fog szólni, pont ehhez a számról.
De egy idő után már nem is érdekelt, csak énekeltem, és énekeltem. 
Amikor eljött az a rész, hogy:

’Cause you are, you are, you are my everything
Éreztem, hogy egy könnycsepp lecsördül az arcomon, és azt követik a többik.
Ezt a számot, még nagyon régen egy barátomnak írtam.
Életemben egyszer voltam szerelmes. És amikor elhagyott egy másik lányért, azt éreztem, hogy darabokra törik a szívem, és senki sem fog már engem szeretni. Még mindig nehéz vissza gondolni erre az időszakra,
Ahogy jött az első úgy jött a többi emlék is, és minél több emlék tört fel, annál több könnycsepp is.
A szám végén már csak annyit vettem észre, hogy annyira sírok, mintha egy vízesés folyna ki a szememből, és nem bírom őket vissza tartani.
-Aca jól vagy?-jött be Justin, és megfogta a két vállam. Én belőlem még jobban kitört a sírás, de a válaszom mégis egy igenre utaló bólintás volt.
-Nincsen semmi, már jól vagyok.-töröltem meg a szemem.
-Gyere ide.-ölelt magához szorosan.-Nyugi, nyugi nincs semmi baj.-szorított még szorosabban.
Nagyra értékelem, hogy ennyire "védelmező bátyust" játszik mellettem, de megoldom én egyedül. 
Eddig is sikerült, most is sikerülni fog. Remélem....
-Elmeséled nekem, vagy nem szeretnél beszélni róla?-nézett a szemembe, és láttam benne, hogy tényleg érdekli őt a történetem, nem csak megjátsza.
-Igen.-mondtam rekedtes hangon, szinte már tátogtam. Ő csak az ajtó felé bökött a fejével, majd mielőtt kiment volna visszanézett rám. Valamin gondolkozott, majd megindult felém. Egyre közelebb, és közelebb jött. Most...ugye nem azt akarja csinálni, amire én gondolok..?

2014. december 31., szerda

Chapter 15.- The Heart Wants What It Wants

-Valahogy megszabadulunk tőle.-ölelt még mindig szorosan magához.
-Félek.-suttogtam, és belefúrtam a fejem a mellkasába.
-Nem kell semmitől félned, itt vagyok, és Scooterék is itt vannak, de nekik ezt el kellesz mondani.-nézett a szemembe. Nem akartam ezt nekik elmondani, biztos, hogy túl reagálnák.
-Ne, nekik nem mondhatjuk el. Biztos túl reagálnák.-kezdtem bepánikolni.
-Rendben, nyugi, akkor nem mondjuk el nekik..-szorított újra magához.

*Justin szemszöge*
Tudtam, hogy Acaciát befolyásolja ez a szemét láda, nem mondana ilyet magától,hogy nem jön velünk. Ahogyan a szülei mondták, nagyon régóta szeretne eljutni Európába, és egy ilyen lehetőséget nem mondana le.
Elakartam mondani Scooternek, de végül, hogy Acacia ellenezte,és én is rájöttem, hogy nem igazán lenne jó dolog őket beleavatni, így arra jutottam, hogy nem mondok semmit, és majd én segítek Acaciának megoldani a dolgot.
Nem fogom hagyni, hogy bármi baja legyen. Nem tudom,miért, de úgy érzem, hogy meg kell őt védenem minden rossztól.

*Acacia szemszöge*
-Én megyek aludni.-szipogtam egyet, majd eltoltam magamtól Justint.
-Rendben.-nézett a szemembe.
Kisétáltam a szobájából, és elindultam az enyém felé. Bementem, és arra az elhatározásra jutottam, hogy lefürdök, és ma már nem is kelek fel.
Elindultam a fürdőszobába, de mivel  most nem volt kedvem sokáig a zuhany alatt állni, így hamar végeztem, és lefeküdtem.
Bekapcsoltam a tv-t, de már arra sem emlékszem, hogy mit néztem, mert az álom hamar elnyomott.

*Másnap Reggel*
Reggel amikor felkeltem, az első dolgom az volt, hogy megnézzem mennyi az idő. 11:20 sokáig aludtam, majd a szemem áttért a naptárra a telefonom november 11-et mutatott. Következő hónapban karácsony. Ez a gondolat egy kicsit feldobott, és így már nem is nagyon gondolkoztam a tegnap történteken.
Gyorsan magamra kaptam valamit, majd elindultam a konyhába valamit....reggelizni?! Nem nevezném ezt 11-kor reggelinek, de mivel most keltem fel, ezert nyugodtam mondhatom hogy ez az.
Furcsálltam, hogy eddig még nem láttam sehol sem Justint, de biztos meg alszik.
Kerestem valami ehetőt a hűtőbe,  de nem nagyon találtam semmit.. Reggel nagyon válogatós tudom lenni.
Hümmögve, és két tojással másztam ki a hűtőből, majd szembe találtam magam Justinnal. Olyan hirtelen termedt mögöttem, hogy a két tojást kiejtettem kezemből.
-Basszus-kaptam a szívemhez.- majdnem szívrohamot kaptam.-néztem rá tetetett dűhvel.
-Bocsi nem akartalak ennyire megijeszteni.-vakarta meg nevetve a tarkóját, én pedig még csak most  vettem észre, hogy nincs rajta felső.
Ezért szerintem eléggé feltűnően megbámultam.
-Tetszik?-kérdezte egy kacér mosollyal az arcán. Arcszínem a normálból átváltott rákvörösre, majd elkapva a tekintetem a földön szétloccsant tojásokat kezdtem el pásztázni.
-Eltört a reggelim.-piszkáltam meg a tojáshéjat a papucsommal.
-Hát, akkor együnk müzlit.-vetette fel Justin e csodás ötletét, én csak megvontam a vállam, és amíg ő a müzlit készítette, addig én összetakarítottam a tojásokat. 
Szomorúan álltam fel a földről.
-Mi a baj?-nézett rám Justin.
-Annyira kívántam a rántottát.-biggyesztem le a számat.
-Jaj te..Gyere ide.-tárta szét karjait ezzel engem ölelésre invitálva. Nem ellenkeztem, mert tényleg szomorú voltam a tojások miatt.
-Gyere együnk müzlit.-tolt el magától, és lerakta a két tányért az asztalra.
-Köszönöm-mosolyogtam rá, majd leültem és belekezdtem a müzli evésbe.
-Nincs mit.-bólintott mosolyogva.-Jó étvágyat.-kezdett bele ő is. Én csak bólintottam, mert tele volt a szám, majd ettem tovább.Siettem az evéssel, mert elhatároztam magamban, hogy ma elmegyek a stúdióba, és írok egy dalt. Az mindig kikapcsol, és megnyugtat.
-Miért sietsz annyira?-nézett rám felhúzott szemöldökkel az előttem ülő fiú.
Azon gondolkoztam, hogy elmondjam-e neki, hogy hova készülök, vagy inkább ne, lehet inkább nem kellene, mert akkor 1 megláthat Jai minket 2. (aminek szerintem nagyobb esélye van, mint az 1.-nek) a Belieberek, meg az újságírók. bármikor kiszúrhatnak minket.
-Hahó itt vagy?-ingatta meg  a kezét a szemem előtt Justin.
-Öhm, igen persze.-ráztam meg a fejem.
-Akkor megkérdezem megint.-kuncogott fel.-miért sietsz  annyira?-ült vissza a helyére.
-Öhm, menni szeretnék a stúdióba.-mondtam el neki végül.
-Óh, az tök jó..-evett tovább. 
Most vagy azt várja, hogy megkérdezzem, hogy jön-e velem, vagy megsértődött, hogy nem hívtam, vagy a harmadik variáció, van ma valami dolga. Szerintem a második.
-Nem akarsz velem jönni?-kérdeztem meg végül, mire egy picit felcsillant a szeme.
-De, oké, akkor megyek felöltözök, mert én már észen vagyok.-állt fel az asztaltól, és a mondat végénél már az ajtóban állt, majd felszaladt.
Furcsálltam, ezt a nagy örömöt, de letudtam egy váll rántással, majd gyorsan benyomtam az utolsó falatot, és én is mentem fel átöltözni.
Mióta felkeltem csak éneklek, és már lassan össze is raktam egy új karácsonyi -szerelmes számot. Nem tudom ,hogy mi van velem, lehet, hogy a nem sokára karácsony énem hozza ezt ki belőlem.
-Santa tell me if you're really there
Don't make me fall in love again
If he won't be here next year..-írtam gyorsan le az első három sort, nehogy elfelejtsen.

Felkaptam magamra gyorsan egy felsőt, és egy nadrágot, majd siettem is le a lépcsőn. Justin már a cipőjét húzta, majd amikor meglátott felegyenesedett, és felém fordult.
-Miért kell ennyire sietni, és mi az a sok papír a kezedben?-nézett rám felvont szemöldökkel, és csak a kezébe nyomtam a papírokat, hogy fel tudjam venni a cipőm.
-Santa tell me if you're really there
Don't make me fall in love again
If he won't be here next year?-olvasta el a papírra írt sorokat, majd kérdőn rám nézet.
-Igen, most ugrott be, ne kérdezd miért, de teljesen fel vagyok pörögve, csak úgy jönnek az ötletek.-álltam fel a földről, ugyanis időközben le kellet ülnöm, mert nem jött fel a cipőm...
-Nem, nem a szöveg tök jó, de...hogy jön most ide a szerelem..érted..most történt az a dolog...szóval érted na..-nevette el magát kínosan, és pedig csak néztem rá, mintha nem érteném.
-Nem szívass, hogy nem érted...
-Érte, csak annyira szenvedsz, hogy az már fáj..-nevettem ki szegényt.
Ő csak bevágta a műdurcit, és kinyitotta az ajtót, kiment előttem, de azért bevárt.
-Na mi van nem durcizol?-néztem fel rá vigyorogva.
Ő csak nevetve megrázta a felét, majd a vállamnál fogva átkarolt.

Beszálltam a kocsiba, majd jött az ihlet, és tovább írtam a dalomat.
-Santa tell me if he really cares
Cause I can't give it all away if he won't be here next year..-dúdoltam magamban.
-Feeling Christmas all around
And I'm trying to play it cool
But it's hard to focus when I see him walking 'cross the room
Let it snow, is blasting out
But I won't get it in the mood
I'm avoiding every mistletoe until I know it's true love
That he thinks of
So next Christmas I'm not all alone (boy)-és innentől már jött magától teljesen a végéig....
-Ez nagyon jó lesz..-bólogatott Justin mellettem az utat figyelve, és csak felemeltem a fejem, és rá mosolyogtam.

Amikor megérkeztünk a stúdióba, gyorsan kiszálltam a kocsiból. és már szaladtam is a portáshoz, elkérne a kulcsot.
-Szia Aca.-mosolygott rám Celina a mai portás. Majdnem mindegyik portást ismerem..hmm ez tök jó.
-Szia ide adod nekem gyorsan a szobám kulcsát?-ugráltam előtte, nem válaszolt, csak nézett, egyenesen mögém. Nem értettem, hogy mit néz annyira, de nem is érdekelt most. Tovább ugráltam előtte, majd hirtelen megéreztem két kezet a csípőmön.
-Nyugi.-puszilt bele nevetve a hajamba, majd megállított az ugrálásban.Én csak ráhajtottam a fejem a pultra, és nyögtem egyet.
-Megkaphatnám a kulcsom?-nyavalyogtam, majd kinyújtottam a kezem a portás felé, aki már végre kiolvadt Justin látványa óta. 
-Ihletet kapott.-mondta Justin Celinának, aki csak nem nevezném nevetésnek, inkább nyöszörgött.
Amikor megéreztem a kezemben a hideg kulcsomat, kitéptem magam Justin még mindig csípőmön pihenő kezei közül,és szaladtam a lépcső felé. De megtorpantam, mert elég sokat kellene így lépcsőzni, így a lift felé fordultam, ahol Justin állt, és mutatta, hogy már itt a lift. Gyorsan beszaladtam, és mint egy idióta nyomkodni kezdtem az emelet gombját.
-Nyugodj meg egy kicsit...-éreztem meg megint két kezet a csípőmön, majd hirtelen eltűnt a lábam alól a talaj. Justin az ölébe vett.
-Tegyél le.-mormoltam a vállába.
-Nem, amíg ki nem nyílik az ajtó addig nem.-én csak morogtam egyet, és a számokat néztem a kis kijelzőn.
Amikor megláttam a megfelelő számot, elkezdtem kapálózni Justin kezei között. Majd amikor nyílt az ajtó, akkor sem tett le.
-Justin hülyének fognak nézni.
-Nincs itt senki, meg szerinted lent az aulában nem néztek meg, amikor pattanós labdát játszottál?-indult meg velem a megfelelő szoba felé.
Amikor megállt az ajtó előtt letett, és csak egy mérges pillantást vetettem rá, majd kinyitottam, és a keverőpult elé szaladtam.
Bele is kezdtem a zene felállításába, majd amikor (Justin néha,néha belejavított) készen lettünk a zenével, bementem, és felénekeltem a zenét. 


















-Ez valami eszméletlen lett.-hallottam meg Justin hangját, a dal végén a füllhallgatómban.
-Köszi.-nevettem fel boldogan.
-És videót is szeretnél hozzá?-kérdezte , amikor kiléptem az üveg ajtón.
-Arra gondoltam, hogy majd a haverokkal, össze dobunk hozzá csak úgy egy videót..-rántottam meg a vállam, majd leültem Justin mellé, és vissza hallgattam a dalt...

2014. november 29., szombat

Chapter 14.- I Need Her

3 komi után jön a következő!:)




*Acacia szemszöge*
Éppen a szám végénél jártunk amikor megpillantottam az ajtóban Jai-t. Mosolyogva az ajtónak dőlve hallgatta ahogy éneklem, majd hirtelen megakadt a szemem Justinon.
Láttam, rajta,hogy nem azért nézi annyira, mert szereti. Szerencsére Justin még nem vette észre őt.

*Justin szemszöge*
Mosolyogva néztem Acaciát. Gyönyörű hangja van. Megnyugtat engem. Olyan furcsa hatással van rám, nem is tudom elmagyarázni. Olyan nyugalom áraszt el amikor a hangját hallom. Jól van Justin most már hivatalosan is kijelenthetem, hogy teljesen belezúgtam.
Vége lett a dalnak, én odamentem Aca-hoz, és megöleltem.
-Nem is tudtam, hogy ilyen tökéletes hangod van.-álmélkodtam.-Miért nem készítesz saját lemezt?-értetlenkedtem.
-A hangom még közel sincs a tökéleteshez, és nem is tudom.-ment el mellette, majd ekkor megpillantottam az ajtóba valakit. Kezem ökölbe szorult, a fiú láttán, akkor meg még jobban, amikor Aca-t megcsókolta.
Próbáltam egy mosolyt erőltetni az arcomra, de ebből csak egy vicsor lett, majd kimentem hozzájuk
-Ó Justin neked még be sem mutattam a barátom.-mosolygott rám Aca .-Ő itt Jacke Brooks.-mutatott az említett személyre. Én csak egy szánalommal teli pillantást vetettem rá, majd megnyaltam a számat.
-Jai ő pedig itt Justin.-mutatott rám, majd megölelte a fiút.
-Szia.-intett Jai, és egy nyertes mosolyt véltem felfedezni az arcán. 
-Cső.-bólintottam, majd nem is foglalkoztam vele, oda ültem a keverőpulthoz, és szórakoztam az előbb felvett zenével.
-Jai gyere hallgasd meg az előbb felvettünk egy zenét.-húzta Aca Jacke-t a keverőpulthoz.
-Oké.-ült le a székbe, Aca pedig egy babzsákfotelben helyezkedett el. Mivel a fiú mellettem ült,ezért kénytelen voltam a székemmel arrébb menni. Egyszerűen nem bírok a közelébe lenni.

*Jai szemszöge*
Ahogy látom Justin elég féltékeny. Én nyertem, és ezt fel kell fognia. Acacia az enyém. És ha Acacia az enyém, akkor majd sok pénz is az enyém lesz. Ugye az Apjáé a stúdió?! Akkor rábeszélni sem lesz nehéz őt, hogy vegye át a vezetést. Mennyire naiv...

*Acacia szemszöge*
Jai olyan aranyos, miközben a zenét hallgattuk agyon dicsért,hogy mennyire jó a hangom. Nagyon jól esett,és már ő is mondta, hogy lehetne egy saját lemezem. Ez esetben megfontolom. Még nem tudom hogyan, de majd valahogy elkezdem.
-Elmegyünk enni?-kérdezte Jai, majd nyomott egy puszit a számra, amitől mosoly húzódott az arcomra.
-Igen. Meki jó lesz?-álltam fel az öléből.
-Tökéletes.-adott még egy puszit.
-Justin nem jössz velünk?-fordultam az említett személy felé.
Ránézett Jai-ra, majd mosolyogva bólintott.
Nem tudom, hogy miért nézegetik ennyire egymást,de inkább nem nagyon foglalkozok vele
-Majd én vezetek.-nyitotta ki előttem az ajtót, hogy egy kicsit oldjam a feszültséget viccelődni kezdtem.
-Köszönöm uram.-hajoltam meg előtte. Nevetésem nehéz volt vissza tartani.
-Nagyon szívesen hölgyem.-puszilta meg a kezemet, itt már nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés és Justinból is. Amikor már nagy nehezen megnyugodtam visszamentem Jai mellé, aki csak hülyén rám nézett, majd megvonta a vállát.

Elindultunk le a parkolóba, ekkor eszembe jutott,hogy két kocsival  jöttünk, és nem hiszem,hogy vissza jövünk.
-Állj..-álltam meg.-Két kocsival jöttünk,és nem hiszem, hogy a kajálás után még vissza jövünk.-magyaráztam az előttem álló fiúknak.
-Akkor menjünk kettővel.-vetette fel ezt a zseniális (remélem érzed a cinizmust) ötletet Jai.
-Hűű erre még nem is gondoltam.-játszottam a hülyét, mire Justinból kitört a nevetés. Igazából nem tudom mi volt ennyire vicces, de sebaj.
Jai vetett Justinra egy gyilkos pillantást, majd felém fordult. Van egy olyan érzésem, hogy nincsenek, és nem is lesznek jóba.
-Na akkor. Én meg Jai megyünk az én kocsimmal, elmegyünk hozzánk. Lerakjuk a kocsidat.-néztem Justinra.-és megyünk tovább kajálni.-mondtam a tervem, majd szálltam is be a kocsiba.
Mind a ketten bólintottak, majd Jai beszállt mellém, Justin pedig a saját járműébe.

Hazaértünk Justin átült hozzánk, és már indultunk is a mekibe.
Nem mentünk be, mert nem volt kedvünk most Justin-ra várni, vagy ha esetlen letámadják, akkor mi lenne? Nincs velünk senki. Erre a kijelentésre, hogy nem megyünk be Jai nyavalyogni (?) kezdet. Nem tudtam mire vélni, ezért inkább hagytam.
Mindenki rendelt magának valamit, majd mentünk is vissza.
-Hú tele vagyok.-léptem be a ház ajtaján.
-Én is.-dobta le magát Justin  a kanapéra.
-Felmegyünk a szobádba?-jelent meg Jai arcán egy rosszfiús mosoly.
-Menjünk.-forgattam meg a szemem, majd elindultam fel.
-Hova mentek?-fordult a lépcső felé Jus.
-Fel.-válaszolta közömbösen Jai, majd szaporábban vette a lépteit,hogy minél hamarabb felérjünk.
-Beszélnünk kell.-zárta be az ajtót.
-Mond.-húztam fel az egyik szemöldököm. Mi ez a hirtelen komolyra váltok hangulat?
-Nem tetszik nekem ez a Justin kölyök.-ült le mellém. Aha szóval innen fúj a szél.
-És ezzel mire akarsz kilyukadni?-húztam az agyát, mert láttam rajta, hogy nem nagyon akarja kinyögni.
-Nem akarom, hogy találkozz vele.-mondta ki egyszerűen. Nekem pedig kikerekedtek a szemeim.
-Hogy mi?-"nevettem" fel.
-Látszik, hogy szerelmes beléd.-teljesen nyugodtan, és szemembe nézve beszélt.
-Te.-mutattam rá.-nem mondhatod meg, hogy kivel találkozzak, és kivel nem.-nevettem fel megint kínosan.
-De, mert én vagyok a barátod.-állt fel, és az arca csak úgy forrt a dühtől.Nem gondoltam volna, hogy ennyire be tud pöccenni. Féltem, bevallom féltem tőle. Egyre közelebb, és közelebb jött, én pedig egyre hátrébb,míg neki nem ütköztem a falnak.
-Most pedig lemész, és megmondod szépen Justinnak, hogy nem akarsz róla többet hallani.-szorított a nyakamnál fogva a falnak.-Ja és jut eszembe.-nevetett fel.-NEM mész a turnéra.-egy puszit adott a számra, és kiment. Ez mi volt? Mostantól így fogok élni, Rettegésbe? Mi van, ha meg üt? Nem mondhatom ezt el senkinek.

*Justin szemszöge*
Éppen egy szöveget posztoltam Twitterre (biztos benne lesz a hírekbe, de nem érdekel) amikor valaki megszólalt mögöttem.
-Justin.-hátranéztem, és szembe találtam magam az általam nem kedvelt személlyel.
-Mit akarsz Jacke?-úgy kérdeztem tőle, mintha szívességet teljesítenék.Ő csak felnevetett, és megrázta a fejét.
-Acacia üzeni, hogy nem akar téged többé látni, és nem megy veletek a turnéra.-mosolygott gonoszan. Egyből felpattantam a fotelből. és elé álltam.
-Kényszerítetted, ő ilyet nem mondana.-néztem rá mérgesen.
-Felőlem meg is kérdezheted.-tárta szét a kezeit.
Végig néztem rajta, majd elindultam fel az említett lány szobájába. Hallottam, hogy Jacke jön utánam. Biztos, hogy manipulálta.
-Acaica.-kopogtam.
-Hagyj.-hallottam,hogy szipog. Most már biztos vagyok benne, hogy valamit csinált ez az idióta.
-Nem.Bemegyek.-nyitottam be, és a szemem elé tárult Acacia kisírt szemekkel. Amint megláttam a szívem majdnem kettészakadt. Nagyon rosszul esett így látni őt.
-Miért sírtál?Minden rendben?-tettem fel a kérdéseket, és meg akartam ölelni, de ő eltolt magától, és amikor meglátta Jai-t láttam, hogy félelem töltötte be a szemét.
Összeráncoltam a szemöldököm, majd az említett fiúra néztem. Vigyorogva állt az ajtóban.
-Acacia mond meg neki te. Nekem nem hiszi el. Ugye nem akarsz velük a turnéra menni?!-állt oda Aca mellé, és átkarolta. Itt nekem valami nagyon bűzlik. Ma este beszélek vele.

*Acacia szemszöge*
Jai beállított Justinnal, és arra kér konkrétabban azt parancsolta nekem,  hogy mondjam meg,hogy  nem megyek velük a turnéra. Oda sétált mellé, majd átkarolt. De olyan erővel,hogy halkan felszisszentem. Holnapra biztos ott fog maradni..
-Nem akarok veletek menni, és nem...nem..tartsuk egymás között a távolságot.-néztem a szemébe, és csak reménykedni mertem,hogy észre veszi, hogy valami probléma van. Egy könnycsepp legördült az arcomon, és amikor ezt Jai észrevette, még erősebben szorított. Ránéztem Justinra, aki köpni nyelni nem tudott. Nem vette észre...Mit is hittem? Justin még mindig engem bámult. Én a tekintetem Jaire vezettem, aki felvonta a szemöldökét. Justinhoz fordultam, és kimondtam azt a mondatot, amit sosem akartam.
-Menj el, és ne keress többé.-nyögtem ki.
-De..de hát én is itt lakok.-dadogta.
-Kerülj el.-csuktam be a szemem, mert megint kezdtem homályosan látni. Justinnak több sem kellett egyből kiviharzott a szobából.
-Nagyon ügyes.-tapsolt meg Jai.-Még egy dolgot tisztáznunk kell.-emelte fel az államnál fogva a fejem.-Ez a kis Justin-os sztori maradjon a mi titkunk. Jobban teszed, ha tartod a szádat, különben Justinnak baja esik. Vagy akár neked.-vigyorodott el.-Minden lépésedet figyelni fogom.-suttogta, majd adott egy puszi a számra, és elrántotta a kezét az állam alól, így lecsuklott a fejem, és sikeresen a nyelvemre haraptam.
Amikor felnéztem, már nem volt a szobámban, majd hallottam ahogyan az ajtó csapódik. Elment.
Valahogy beszélnem kell Justinnal.És valahogy rá kell vennem Jai-t,hogy el kell mennünk a turnéra.
Lefeküdtem az ágyamra, és gondolkoztam. Hogy vehetném rá....Vajon hogy..Ekkor beugrott, hát persze. Előkaptam a telefonom, majd kikerestem a nevét.
-Mondjad csillagom?-vette fel. A háttérzaj nem volt túl bíztató, mintha valakit éppen ütöttek volna.
-Van egy ötletem.
-Mond gyorsan babám nincs időm.
-El tudnál jönni hozzám?-kérdeztem, és a lábammal doboltam, mert eléggé ideges voltam.
-Nem tudod itt mondani?
-Rendben, akkor mondom itt.-sóhajtottam.
-Gyorsan.
-Arra gondoltam, hogy mehetnénk Justinnal a turnéra. De nem csak én, hanem MI.És ha MI is megyünk, akkor nagy valószínűséggel benne leszünk az újságokba stb. Ismertebbek leszünk, és így pl nekem könnyebb lenne egy managert találni..Érted...-magyaráztam neki.
-Hm nem is rossz ötlet...Beszéld meg Justinnal.-utasított.
-Rendben.-bólintottam. Igaz, hogy ő ezt nem látja, de mindegy.
-Most mennem kell szia.-nyomta ki a telefont. Vettem egy nagy levegőt,majd kimentem a szobámból. Justin keresésére indultam. Nem volt a nappaliba, sem a konyhába, így gondolom a szobájába lesz.
Bekopogtam, majd amikor elhangzott egy "gyere" benyitottam.
-Mit akarsz?-kérdezte közömbösen, amikor meglátott. Bevallom nem esett jól..
-Beszélni veled.-álltam meg az ajtóban.
-Figyelj Aca.-állt elém Justin.-Tudom, hogy te ilyet nem mondanál. Kényszerített ugye?.-felemelte a fejemet,és a szemembe nézett. Óó azok a szemek.Nem kellett válaszolnom. Tudta a választ.
-Tudtam.-szorult ökölbe a keze. Megint rám tört a sírás, így Justin átölelt.-Nyugodj meg, megoldjuk.-simogatta a hajam. Nem bírtam a tovább visszaöleltem. Szükségem van rá..

2014. november 27., csütörtök

Chapter 13.- Die In Your Arms.

*Acacia szemszöge*
Éppen kiléptem volna az ajtón, amikor a fiúk lerohantak a lépcsőn.
-Aca hova mész?-ugrált Ryan.
-Sétálni.
-Akkor megyünk mi is.-bólintott Justin, majd elkezdte felhúzni a cipőjét.
Sóhajtottam egyet, majd bólintottam. Egyedül akartam menni, de mindegy.
-És merre?-ugrott egyet Justin ,hogy felhúzza gatyáját. Én ezen, csak kuncogtam egyet, mert elég hülyén nézet ki.
-Hát én a városba akartam menni, de így nem mehetünk.-néztem itt Justinra.-szóval nem tudom.-rántottam vállat.
-Jól van, na.-nevetett fel, majd felvette a kapucniját, és elindult kifelé.
Bezártam az ajtót, és mielőtt elindultunk volna megnéztem magam a telefonom kamerájába.
-Csináljunk képet.-bukkant fel hirtelen mellettem Justin, és elkezdte a szemöldökét fel-le húzogatni. Ettől rám tört a röhögőgörcs. Mire nagy nehezen abba hagytam sikerült összeszenvedni 4 darab képet.



















Feltöltöttem őket Instagramra, és ezt Justin is megtette. Közben be is követtük egymást.
-acaciaross? egybe kibetűvel?-nézett megint rám Justin. Már vagy 50x elmondtam. Nevetve megráztam a fejem, de úgy, hogy majdnem leszakadt.
-Tök jó,hogy ti így elvagytok, de hahó én is itt vagyok.-integetett jó nagyokat Ryan. 
-Bocsi, nem tehetek róla, hogy ilyen béna.-nevettem megint fel.
Ekkora már Ryanból is kitört a nevetést,Justin pedig bevágta a "durcát".
-Na jó, valami más téma?-tárta szét a kezét Justin, amikor már vagy 10 perce nevettünk. Igaz nem volt annyira vicces, de valamiért halálra röhögtünk magunkat.
-Oké,oké.-fújtam ki a levegőt.
Néhányszor még felkuncogtunk, de végül sikerült abba hagyni.


Voltunk fagyizni, és még a gyógyszertárba is bementünk, mert amikor megettük a fagyit nekem elkezdet megint fájni a fejem.
Szerencsére rajongók nem találtak meg minket,így mondhatjuk azt ,hogy iszonyatosan jó volt e a séta.
-Húú de fáj a lában.-vágódtak le egyszerre a kanapéra.
-Gentleman mi?-nevettem fel, majd bementem a konyhába, hogy igyak valamit.
Felnéztem Instagram-ra Twitter-re,és csak úgy néztem, amikor megláttam, hogy mennyivel több követőm van.
-Azta.-suttogtam, majd elkezdtem olvasgatni a kommenteket amiket Justinos képem alá kaptam.
"Szép lány:)"
"Remélem nincsenek együtt.-.-"
"Justin megint felszedett egy ribit?haha"
"Hagyjátok már, tök aranyosak<3"
"Igen hagyjátok őket!:) Amúgy nem is csináltak semmi olyat, ami arra utalna, hogy Justinnak ő a barátnője."
Volt itt meleg, meg hideg komment is. Tényleg nem is vagyunk együtt,de már most utálnak.
De amikor megvédtek, az is nagyon jól esett. Voltak nagyon aranyosak és eléggé gorombák is..
-Aca minden oké?-lépett be Justin, amikor én éppen a telefonom bámultam nyitott szájjal.
Megráztam a fejem, majd felnéztem Justinra.
-Aha.-bólogattam hevesen.
Mosolyogva megrázta a fejét, majd belekezdett a hűtő feltúrásába.
-Nincs itthon semmi.-sóhajtott fel, majd kimászott a hűtőből.
-Akkor rendeljünk valamit.-tettem le a telefonom az asztalra.-Ryan?-jutott hirtelen eszembe.
-Az előbb sietett el. Ja amúgy azt üzeni,hogy "szia majd találkozunk".-jutott eszébe a zseninek.

*Justin szemszöge*
Rendeltünk Pizzát, és amíg meg nem érkezett beültünk a nappaliba.
Bekapcsoltam a tv-t és megállapodtam a  Spongebob-ot, mert imádom ezt a mesét, és tudom, hogy Aca is.
-ÚÚÚ,imádom a Spongebob-ot.-vágta magát mellém Aca.
-Én is.-nevettem fel, majd csengettek.
-Majd én hozom.-állt gyorsan fel, és ment átvenni a kaját.

*Acacia szemszöge*
-Köszönöm szépen,már is hozom a pénzt.-szaladtam be a konyhába a pénzért.
-Majd én fizetem.-állt meg az ajtóban Justin.
-Nem fontos, ezt most kifizetem én.-mosolyogtam rá, majd visszaszaladtam a pizzáért.
-Köszönöm.-vette át a pénzt a Pizzás fiú,és rám mosolygott. Bevallom őszintén eléggé jól néz ki.
-Én köszönöm.-pirultam el.-Új vagy?-jutott eszembe.-bocsi, ne vedd tolakodásnak, csak nagyon sokszor rendelek innen Pizzát, és mindig egy lány szokta hozni.-nevettem el magam kínosan.
-Igen, új vagyok.-nevetett fel.-Most költöztünk ide, a suli is új, szóval.-vakargatta meg a tarkóját. Most költözött ide, szóval, új suli, juj lehet az enyémbe fog járni.
-Melyik suli?-ráncoltam össze a szemöldököm.
-Itt a másik utcában.-mutatott az említett utca felé.
-De jó, én is abba járok.-vigyorodtam el.
-Hát akkor majd a suliban találkozunk.-nevetett fel, majd elindult.-Szia.-intett egyet.
-Szia,és köszi.-intettem én is egyet.
Bementem a konyhába, majd kivettem két tányért. Fogtam a Pizzát, és a tányérokat, és mentem a nappaliba,  ahol Justin ült.
-Azt hittem már megetted a pizzát.-nevetett fel.
Én is nevettem egyet, majd leltem mellé.

Mire megettük a Pizzát, már anya meg is jött.
-Sziasztok.-lépett be az ajtón.-Jobban vagy már?-tette a homlokomra a kezét.
-Igen, reggel még elég rosszul voltam, de elmentünk sétálni, és azóta már jól vagyok.
-Akkor jó, megyek főzök egy kis teát.-pakolta le a táskáját, majd elindult a konyhába.
-Oké.-fordultam vissza a tv-hez.-Anya.-kiabáltam neki ki.
-Igen?-dugta be a fejét a nappaliba.
-Holnap már megyek suliba oké?
-Hát...nem bánnám, ha pihennél még.-rázta a fejét.
-De már jól vagyok. Tényleg.-nyugtattam anyát.
-Ahj, rendben.
*Ding-Dong*
Felpattantam, majd szaladtam az ajtót kinyitni.
-Szia csajos.-ölelt meg Cat.
-Ó szia.-viszonoztam tettét.-Hát te?-kérdeztem tőle.
-Jöttem megnézni, hogy jobban vagy-e.-majd beljebb invitáltam, ő pedig lehúzta a cipőjét.
-Furcsa módon (szerencsére) már nincs semmi bajom, így holnap már suliba is mehetek.-mentünk fel a szobámba.
-Ó De jó, akkor majd holnap jövök érted.-mosolygott rám, majd leült az ágyamra.

Cat-el elbeszélgettük az időt, így neki már mennie kellett.
Amikor elment éppen akkor toppant be Scooter,és utána a többiek is.
-Szia Scoo.-öleltem meg.
-Szia Aca mi ez a jó kedv?-mosolygott rám.
-Áh semmi, csak ma reggel nem voltam jól itthon maradtam, de már jól vagyok, és holnap már mehetek is suliba.-magyaráztam neki.
-Értem.-bólogatott nevetve.
Bementünk a nappaliba, majd Justin jött le, mert valami bejelenteni valója volt.
-Tehát.-csapta össze a két kezét.- Ugye az volt megbeszélve, hogyha Acacia akar, akkor jön velünk a turnéra.
-Igen.-válaszolt Scoo.
-És úgy döntött,hogy velünk jön.-virult ki Justin arca.
-Hát ez csodálatos.-pattant fel Pattie, majd megölelt.
-Jól döntöttél.-súgta a fülembe.
Én csak mosolyogva elváltam tőle.

                           ~*~
Már 3 napja, hogy eldöntöttem, hogy megyek a turnéra. Nem bántam meg, de remélem nem is fogom.
Ez alatt a 3 nap alatt megismertem Jacket-pizzás fiú-és nagyon jó kapcsolatba lettünk. Majdnem minden nap együtt voltunk. Vagy pizzázni, vagy fagyizni, esetleg vásárolni mentünk.
Nagyon jól éreztem vele magam. 
Tegnap feltett nekem egy olyan kérdést, ami megváltoztatta az életem. Na és szerintetek mit kérdezett?Hm?Hm haha.
Megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője.
Igent mondtam, mert ez alatt a három nap alatt jobban megismertem, mint saját magam. Ma is át fog jönni, és csak remélni tudom, hogy Justin nem öli meg, amikor bemutatom a családnak.
Apropó Justin. Jól elvagyunk, és azt hallottam, hogy újra összejött Selenával. Akkor legyenek boldogok. Chh.
Szerencsére Selena nem tartózkodott nálunk a legutóbbi találkozás óta. Valójában nem tudom, hogy tényleg együtt vannak-e, vagy csak egy újabb pletyka, de én szerintem igaz, mert Justin mostanában igen keveset van itthon..
Bevallom hiányzik az, hogy este együtt hülyüljünk, de én most mit tudok tenni, ha már nem érdeklem? 

*Justin szemszöge*
Egyszerűen nem bírok otthon lenni, Acaciát és azt a fiút nézni, ahogy tökéletesen elvannak.
Ezért inkább a stúdióban töltöm a napjaimat, és csak este megyek haza.
Unatkoztam, ezért úgy döntöttem, hogy felnézek a netre. 
Először Twitter utána Facebook végül Snapchat.
Twitteren, és Facebookon nem volt semmi érdekes, de viszont Snapchaten megakadt a szemem egy képen.
Eléggé ideges lettem ennek a képnek a láttán, és a telefonom a földhöz vágtam.
Scooter éppen akkor jött be, majd megállt a telefon előtt. 
Először a készülékre nézett, majd felvont szemöldökkel rám.
-Megkérdeztem?-szólalt meg.
-Inkább ne.-kaptam fel a telefont a földről, és megvizsgáltam, hogy lett-e valami baja. Csak pár karcolás azon kívül semmi.
-Na jó, inkább menj haza pihenni.-ütögette  meg a vállam Scoo.
Bólintottam, majd elindultam le a stúdió parkolóházába.
Beszálltam a liftbe, és belevertem a falba.
Mit lát Acacia ebben a fiúban? Mondjátok meg nekem, hogy mit?
Amikor leértem kiszálltam a liftből, majd egyből bepattantam a kocsimba.
A forma 1-es kocsik gyorsaságát megszégyenítve haladtam hazafelé.
Nem érdekelt, hogy megbüntetnek.
Acacia már talált is egy nálam jobb személyt. Hát ez csodálatos, akkor legyenek boldogok.
Állj...miről beszélek, még csak nem is szeretem Acaciát. Mármint szerelemből. Vagy még is?
Ha nem szeretném, akkor nem lennék ilyen féltékeny. Basszus féltékeny vagyok.
És,és szerelmes Acaba.
Én hülye, komolyan eddig tartott, míg rájöttem?
Ha hamarabb beismertem volna magamnak, akkor most nem mardosna itt a féltékenység, hogy Acaica mással van.


*Acacia szemszöge*
Nagyon nagyon unatkozom. Péntek délután egyedül Jai dolgozik.
Ez az. Felhívom apát,hogy bemehetek-e e stúdióba, úgy is voltam már bent, még külön termem is van.Imádok énekelni, így bemegyek.
Kikerestem Apa nevét, a telefonban, majd tárcsáztam.
-Szia Apa.-köszöntem bele amikor felvette.
-Szia kicsim, mond gyorsan éppen egy tárgyaláson vagyok.
-Ja, oké. Azt akartam kérdezni, hogy a stúdióban vagy-e, de ezek szerint nem.-nevettem fel.-szóval bemehetek a stúdióba nagyon unatkozok.-tettem fel a kérdést.
-Igen, menj a kulcs a portásnál van a termedhez, de most rohanok szia kincsem.
-Szia.-raktam le, majd szaladtam átöltözni.
Átöltözni nem volt kedvem, ezért maradtam abba amiben egész nap voltam.



















Beültem a kocsiba, és mentem. Sokat szoktam a stúdióba lenni, de most valamiért elhanyagoltam.
Jut eszembe Justin nem a stúdióban van most?
Mindegy, ha nem keresett ma, akkor én minek keressem?
Éppen kikanyarodtam az utcából, amikor egy őrült vagy 200-al elhajtott mellettem.
-Idióta.-motyogtam magamban, majd még egyszer hátra fordultam, és láttam, hogy a kocsi megáll,és hátratolat.
A lámpa még mindig piros volt, nekem pedig már kezdett elegem lenni a várakozásból. Már alig vártam, hogy a stúdióban legyek, és pihenhessek.
Csak bámultam ki a fejemből, és gondolkoztam, ebből egy kocsinak a dudája zökkentett ki.
Először azt hittem, hogy a lámpa már átváltott zöldre, de nem mellettem egy fehér Ferrari állt, és amikor benéztem az ablakon megláttam Justin-t.
-Szia Aca.-mosolygott rám.
-Hali.-intettem, majd még lejebb húztam az ablakot.
-Hova mész?-húzta fel a szemöldökét.
-Apu stúdiójába.-mondtam úgy mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Te mióta jársz stúdióba?-virult ki az arca.
-Nagyon régóta. Imádok énekelni
-Mehetek veled?-nézett a szemembe.
-Gyere.-vontam vállat mosolyogva, majd elindultam, mert a lámpa már zöld volt.


Leparkoltam, majd kiszálltam a kocsiból. Justin is leparkolt mellettem, majd felvette a fejére a kapucniját.
-Melyik terembe?-kérdezte.
-Majd meglátod.-kacsintottam rá, majd elindultam a portáshoz, a kulcsomért.
-A 222-es terem kulcsát kérem.-mosolyogtam rá.
-Á szia Acacia régen láttalak.-mosolygott rám.-parancsolj.-adta át a kulcsokat.
Én csak mosolyogva bólintottam, majd elindultam a lift felé, Justin pedig utánam.
Felértünk, és megálltam az ajtó előtt.
-Felkészültél?-vigyorogtam rá.
-Nem tudom mire, de igen.-nevetett fel.
-Akkooor.-nyitottam ki az ajtót, majd beléptem, majd utánam ő is.


*Justin szemszöge*
-Azta.-csak ennyi jött ki a számon.
-Saját termem.-mosolygott rám.
-Wáó ez nagyon szép, és nagy.-bólogattam elismerően.
-Köszi.-szalad oda a keverőpulthoz, majd bekapcsolt egy zenét. Nem nagyon foglalkoztam a zenével, mert éppen a teremben kirakott képeket néztem.
-Ez te vagy?-mutattam egy képre, amin éppen a hasát fogja, mert annyira nevet.
-Igen, tudom nem nagyon lehet felismerni, mert olyan a fejem mint egy paradicsom.-nevetett fel, majd mellém sétált, és ő is nézegette e képeket.
-Nagyon szép ez a terem.-öleltem át a vállát.
-Köszi.-mosolygott rám, majd bement az üvegfal mögé.

*Acacia szemszöge*
-Melyik dalt szeretnéd énekelni?-kérdezte Justin, miközben bejött ő is az üvegfal mögé.
-Kezd el játszani ezt a dallamot.-raktam le elé egy kottát.Amikor a papírra nézett a vigyor kiült az arcára, mert az ő számát énekeljük.
-Na jó lesz?-vettem fel vigyorogva a fülhallgatót.
-Tökéletes.-mutatta az ujjával, majd elkezdte játszani a dallamokat.