-Pillanat, csak még ezt az utolsó feladatot megcsinálom.-kiabáltam vissza. Éppen matekot csinálok...
-Jó, de siess nagyon.-sürgetettett. Megmondom őszintén, már nem tudom, hogy miért hív le, mert ebben a 30 percben több mint 10x szólt.
A 11-es feladatban annyira elmerültem, hogy nem is hallottam, hogy kopogtak.
-Kislányom.-nyitott be Apa.
-Tessék?-rá sem néztem, mert nagyon zavart, hogy nem tudom megoldani ezt az egyszerű feladatot.
-Mejöttek Scooterék.-több sem kellet, ez után a kijelentés után csak úgy futottam lefele. Végig a folyosón, viszont a lépcsőfordulóban megálltam. Megvártam, míg a lélegzésem felveszi a normál fdrütemet, és úgy sétáltam le a lépcsőről.
-Acacia!-kiáltott fel Carin, és elkezdett futni felém, én sem csináltam mást.Lefutottam a lépcsőn, és jó szorosan megöleltem.
-Istenem de régen láttalak.-suttogta a fülembe, majd eltolt magától, hogy "feltudjon mérni".Miután ezt megtette újra magához ölelt.
-Én is téged, és nagyon hiányoztatok.-mondtam.
-Na jó, menjünk mi is a nappaliba.-vállt el tőlem mosolyogva.Még csak most vettem észre, hogy a többiek már bementek.
*Justin szemszöge*
-Gyertek menjünk be a nappaliba.-szólt Acacia Anyukája, Anna.Körbenézett, és akkor vette észre, hogy már csak én állok itt ugyanis Scooter is lelépett Adam-el.
-Vagyis helyesbítek, gyere Justin.-mondta mosolyogva.-Adamék biztos a nappaliban vannak.-indult el, én csak utánna mentem, és leültem a többiekez.Többször az ajtóra néztem, mert nem értettem, hogy Carin miért ölelkezik ilyen sokáig Acaval.
-Tudod Justin Acacianak nagyon jó kapcsolata van Carinnal.-mondta Anna, mintha csak tudta volna, hogy mire gondolok.-Carin Aca keresztanyja, de sosem szílitotta így, mindig csak Carin volt neki.Vannak kivételes alkalmak, amikor "Keresztanyu"-nak szólítja.-magyarázta nekem.
-Így már érthető.-mosolyogtam, majd megint megfordultan, és éppen akkor léptek be az ajtón.
*Acacia szemszöge*
-Megjöttünk.-szólt Carin a többieknek.
-Na végre azt hittük, már összefagytatok.-vigyorgott Scooter, Apa pedig csak nevetett.
-Hahaha nagyon viccesek vagytok.-"nevettem" cinikusan.
-Na jó , én megyek fel, mert rám vár még egy pár hazifeladat.-húztam el a számat, mindenki intett egyet, és folytatták a beszélgetést.
Felmentem a szobámba, leültem az asztalhoz, és belekezdtem a tanulásba.
Valamiért nem nagyon tudtam koncentrálni, ezért elővettem a laptopom, és lefeküdtem az ágyra.
Csak nem a szokásos módszert válaszottam, hanem a lábam helyén volt a fejem, a párnáknál pedig a lábam.Bekapcsoltam a laptopom, és facebookoztam.
Éppen a barátnőmmel írtam, amikor valaki kopogott.
-Nyitva-kiáltottam ki. Ekkor belépett az ajtón Justin.
-Zavarok?-kérdezte. Én csak végignéztem rajta, és megvontam a vállam. Amikor láttam, hogy még mindíg tehetetlenül az ajtóban ácsorog behívtam.
-Gyere be.-mondtam neki.
-Ha jól látom, te nem nagyon kedvelsz.-mosolygott.
-Háát. Hazudjak?-kérdztem, és egy pillanatra levettem a szemem a képernyőröl, és ránéztem. Mögöttem ült az asztalnál.
-Gondoltam...-sóhajtott egyet.
Beállt a csend, én Facebookoztam, ő pedig csak ott ült, és nem tudom valamit csinált.
Kezdett elegem lenni a csendből, ezért lecsaptam a MacBookom tetejét, és felültem. Felé fordultam, és furcsálltam, hogy nem csinált semmit, csak ott ült, és engem nézett.
-Na jó, nem bírom ezt a csendet.-jelentettem ki.
-Miért nem bírsz?-kérdezte.Hirtelen felhozott téma hmm...
-Nem tudom, nem vagy szimpatikus, meg amikot írnak rólad.-húztam el a szám. Ő csak halkan felkucogott, felvont szemöldökkel néztem rá. Nem tudtam mire vélni a kuncogását.
-Amiket írnak, azok nem az igazak Aca.-magyarázta.-csak 1 esélyt adj, hogy tulajdonképpen, bemutatkozzak.-mondta lehajtott fejjel.
-Hát...-
-Kérlek.-nézett a szemembe. Hű de mogyoróbarna szemei vannak.
-Na jó..-fújtam ki a levegőt. Megpaskoltam magam mellett az ágyat, ezzel azt jelezve, hogy üljön oda. Mosolyogva felállt, és leült velem szembe. Én törökülésbe helyeszkedtem, és vártam, hogy belekezdjen a mesélésbe.
-Na szóval. 17 éves vagyok, de gondolom ezt már tudod.-mosolygott rám ,én pedig csak bólintottam- Imádom a rajongóimat ők a mindeneim. Ha ők nem lennének akkor és sem. Anyukámat imádom.Ő a legszebb nő a világon.Őt szeretem a legjobban.Van két mostoha testvérem, de olyan mintha vérszerinti testvéreim lennének, őket is iszonyatosan imádom, de sajnos nem nagyon találkozok velük...Tudom, hogy ezek nem olyan nagy, vagy sok információk, de...-nem fojtattam tovább.
-Értem..-mondtam.
-Most mesélj te magadról.-
-Én?Biztos?-nevettem.
-Igen-mondta totál komolyan.
-Hát oké...Én is 17 éves vagyok,utálok tanulni, mégis nagyon sokat tanulok.Sokan mondják, hogy hülye vagyok, de persze csak viccből.Bár szerintem van benne valami.-nevettem fel.- sosem voltam még életemben szerelmes, félek a pókoktól.Van egy testvérem, aki már nem lakik velünk, és...és..hát nagyjából ennyi.-gondolkoztam.- Jaa, meg imádom az állatokat.-mosolyogtam.
-Hmm, érdekes.-mondta
-Miért érdekes?-kérdeztem értetlenül.
-Nem tudom, csak mondani akartam valamit.-nevetett fel. Ekkor már nem bírtam tovább a fapofát, én is felnevettem.
-Mi a kedvenc kajád?-kérdezte
-Öööm, spagetti.-
-Nekem is-csillant fel a szeme.
-Akkor még jó, hogy holnap anya spagettit főz.-nevettem fel.
-Imádom a spagettit.-feküdt hanyadt mellettem az ágyon.
-Én is.-feküdtem le mellé.-Most megkivántam a fagyit.-jelentettem ki.Ő csak felém fordította a fejét, és összeráncolt szemüldökkel nézett.
-A spagettiről beszélünk, de te a fagyit kívántad meg?-kérdezte értelenül.
-Aham.-bólintottam komolyan.
-Hát akkor menjünk el fagyizni.- állt fel az ágyról, és nyújtotta a kezét.
-Viccelsz? Hova akarsz fagyizni menni 7 órakkor?-nevettem
-Nem probléma, csak gyere.-nyújtotta még mindíg a kezét.Kis hezitálés után megfogtam.Ő ferántott az ágyról, az ajtóhoz lépett, és kinyitotta előttem.
-Madam.-mondta, és csak felkuncogtam, pukedliztem egyet, és kimentem a szobából.
Lementünk, a többiek még mindíg a nappaliban beszélgettek.
-Elmegyünk fagyizni, mert Aca megkívánta, kér valaki?-kérdezte Justin.
-Ő nem, de ilyenkor?-nézett furcsán Scooter.
-Igen.-bólintott Justin.
-Nem tudom, hogy jó ötlet e..-vakargatta a fejét Scoo.
-Scoo már sötét van, nem fognak észre venni.-"könyörgött" Justin.
-Najó menjetek.-mondta.
-Okés sziasztok.-intett, majd megragadta a csuklóm, és kihúzott a folyosóra. Felhúztuk a cipőnk, és elindultunk.
Mivel kocsi nem volt, ezért arra jutottunk, hogy sétálnuk.
-Milyen a kedvenc fagyid?-kérdezte Justin.
-Mindíg csak csoki citromot eszek.-mondtam, és közben a földet pásztáztam.-neked?-pillantottam fel rá egy pillanatra.
-Változó.-rántotta meg a vállát.
-Nézd ott egy fagyizó.-mutatott az utca túloldalára. Én csak táltott szájjal élltam, és néztem a fagyizót.
-Án lakok itt 17 éve, de még nem láttam ezt a fagyizót, te pedig itt vagy vagy 3 órája, és már ismered.Ez hogy?-kérdeztem érthetetlenül.
Nem mondott semmit, csak nevetett. Az egyik kezét atdobta a vállamon, és így "ölelt" magához, majd elengedett.
Bementünk a fagyizóba, és vettünk magunknak fagyit, megettük ott, majd elindultunk visszafele.
Az úton nagyon sokat beszélgettünk, és nevettünk.
Bevallom talán félreismertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése