Úgy döntöttem, hogy felnézek Twitterre.
Akaratom ellenére is megnéztem Justin Twitterjét.
10 perce posztolt utoljára. Hmm akkor ezek szerint ő sem tud aludni.
Mielőtt kiléptem volna az egészből, észrevettem, hogy a neve mellett ott állt, hogy "Following you".
Követ engem. Gondolkozás nélkül visszakövettem.
Leraktam a telefonom, és megpróbáltam aludni.
Már majdnem elaludtam, amikor valaki kopogott.
-Nyitva.-mondtam rekedtes hangon.
-Szia.-suttogta Justin.Felemeltem a fejem a párnáról, ránéztem, majd vissza raktam a fejem.-Felkeltettelek?-kérdezte.
-Hát igazából nem, mert még nem aludtam.-kuncogtam egyet.
-Akkor jó, bejöhetek?-kérdezte. Felültem az ágyon, és megpaskoltam a mellettem lévő helyet.
Vette a jelet, és bezárta halkan az ajtót, és leült mellém.
-Látom, te sem tudsz aludni.-törtem meg a csendet.
-Hát nem nagyon.-suttogta, és közben végig a szemembe nézett. Nem láttam, de éreztem magamon a tekintetét.
Nem mondtam erre semmit, csak visszadőltem az ágyba.
Ő sem mondott semmit, csak ugyan azt tette amit én. Befeküdt mellém.
-Éhes vagyok.-törtem meg megint én a csendet.
-Én nem.-mosolygott.-Vagyis...-gondolkodott.- egy kicsit én is.-ült fel az ágyon.-Gyere menjünk le kaját csinálni.-nyújtotta megint a kezét, hogy felhúzzon.
-Ahhhj, nem tudom, nincs kedvem felállni.-nyöszörögtem.
-Naa, gyerünk, így éhen fogsz halni.-nézett rám kétségbe esetten.
Nevettem egyet halkan, majd megfogtam a kezét.
Elindultunk lefelé, Justin végig bohóckodva az utat, az egyik szobába majdnem bekopogott, én pedig csak úgy sírtam a nevetéstől.Már a folyosó végénél jártunk, amikor megbotlott, és akkorát esett, hogy a szeme is bekönnyezett, itt már nem nevettem annyira.
-Jezusom Justin minden rendben?-kérdeztem, és leguggoltam mellé.
-Persze,persze.-nyögdécselte, és közben fogta a térdét.
-Biztos? Menjünk vissza szobába?-kérdeztem.
-Dehogy is jól vagyok.-nevetett fel, majd szétterült a földön.-
-Na jó, akkor menjünk, mert tényleg éhen fogok halni.-nevettem fel halkan, majd most én nyújtattam a kezem, és segítettem neki felállni a földről.
-Na jó akkor menjünk, mert milédi még éhen hal.-suttogta, majd sántítva elindult lefelé. Én csak nevetve mentem mögötte. Amikor egy kicsit hangosabban felnevettem, akkor hátrafordult, és kérdőn nézett rám. Itt már nem bírtam tovább kitört belőlem e nevetés. A falnak dőltem, és úgy ereszkedtem le a földre, és csak nevettem.
-Na végeztél?-kérdezte előttem állva.
-Huh, azt hiszem igen.-nevettem még egy utolsót.
-Akkor most már elmondhatod, hogy min nevettél annyira.-nézett a szemembe.
-Rajtad.-mondtam
-Rajtam?De nem is csináltam semmit.-értetlenkedett.
-De ahogy sétáltál.-mondtam ki ezt a mondatot, és megint megjelent a fejemben az a kép ahogy sétál, és amiért fáj a lába ezért sántít, és így olyan mintha a fenekét rázna folyamatosan.
-Ööm nem értelek.-húzta el a száját.
-Hagyjuk.-intettem, majd elindultam le a lépcsőn egyenesen a konyha irányába.
Kinyitottam a hűtőt, és körülnéztem.
-Húú az ott puding?-kérdeztem magamtól, majd arébb rakva a szalámikat megpillantottam őt: A PUDINGOT. Csillogó szemekkel vettem ki a hűtőből.
-Ne mond, hogy ennyire örülsz egy pudingnak.-nevetett fel Justin.
-Hé, tudod milyen régen ettem pudingot?-vágtam be a durcát. Nem válaszolt semmit, csak közelebb lépett, és megölelt.Éreztem, hogy közben nevet, mert rezgett a válla.
Eltoltam magamtól, majd elindultam fel a szobámba.
-Hé engem meg sem vársz?-kérdezte kiskutya szemekkel.
-Csak ott állsz egy helyben, és nem csinálsz semmit.-mutattam rajta végig. Megfordult kivett ő is egy pudingot, majd elindult utánam.
Bementünk a szobába, és megettük a pudingot.
-Én álmos vagyok.-csuktam be a szemem és elterültem az ágyon.
-Én is.-terült el ő is mellettem.
-De még nem tudok aludni.-fújtam ki a levegőt.
-Álmos vagy, de nem tudsz aludni, hm.-nevetett fel halkan.
-Aha.-bólintottam.
-Hát oké.-suttogta.
-Az. Oké.-suttogtam én is. Ezután már semmi másra nem emlékszem, mert átléptem az álmok világába.
~*~
Reggel arra keltem, hogy nem tudom kinyújtani a lábam.
Felemeltem a fejem, és megláttam Justint. Kikerekedett szemekkel néztem az alvó fiút.
Az órára néztem, ami 5:50-et mutatott.
-Oké, akkor még nem késő neki visszamenni a szobájába.-mondtam magamban.Felültem, és oda mentem mellé. Felé emeltem a fejem, így pont a csukott szemébe nézhettem.Csakhogy nem keltettem még fel, hanem az arcának tanulmányozásába kezdtem. Az ajka ahogy elvált egymástól amikor levegőt vett, a tökéletes arca...Én hülye miket beszélek itt?
Még mindig az arcát kémleltem, amikor egyszer csak két kezet éreztem a derekam köré fonódni. Megijedtem, ezért gyorsan elugrottam Justin mellől, csakhogy ez nem sikerült a két kar miatt. Egyenesen az ellenkezője sült el a tervemnek. Ráestem az "alvó" fiúra.
-Máskor ne ilyen feltűnően nézz.-nyitotta ki még álmosan a szemét, és közben eleresztett egy huncut mosolyt is.
Én csak megforgattam a szemem, és próbáltam felállni, de nem sikerült, ugyanis a két keze még mindig a derekamat szorította.
-Engedj el.-suttogtam neki.
Ő ennek az ellenkezőjét tette, nem engedett el,csak jobban szorított magához.
Pont rajta feküdtem, így kénytelen voltam a szemébe nézni.
Csak úgy csillogott a tekintete.Teljesen elvarázsolt. Nem tudom mi van velem. A hasamban életre keltek a pillangók.
-Gyönyörű a szemed-szólalt meg.
Nem tudtam válaszolni, ugyanis a puha ajkai nem engedtek szóhoz jutni.
Úgy van. Justin Bieber megcsókolt. Nem tudtam, hogy most mit kellene tennem, talán toljam el magamtól? De arra nem lenne erőm. Éreztem, hogy elválnak egymástól ajkai, és nyelve bejutást kér az enyémhez. Meg is adtam neki az az engedélyt.
Olyan volt őt csókolni, mintha a mennyekben lennék. Ha most álltam volna biztos összerogytam volna. Mohón faltam az ajkait, és mindig többet, és többet akartam belőlük. Mert az a helyzet, hogy élveztem. Igen élveztem ahogy csókolt. Csalódottan váltam el ajkaitól levegő hiány miatt.
Jó érzés volt őt csókolni. Nagyon is, és úgy érzem, hogy nekem ebből egy nem volt elég...
Jó érzés volt őt csókolni. Nagyon is, és úgy érzem, hogy nekem ebből egy nem volt elég...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése