-Scoo, átgondolom.-mosolyogtam rá, de ez a mosoly nem belülről jött. Belül marcangoltam magam, amiért ilyen hülye voltam, és hittem neki..
-Rendben.-nyomott egy puszit a homlokomra. Felmentem a szobába, lehúztam a redőnyöket, elővettem a leptopomat, és felemntem Facebookra, meg Twitterre.
-Bejöhetelk?-szólt valaki az ajtó túl oldaláról két kopogás után. Hangját egyből felismertem. Pont hozzá nem volt kedvem.
-Nem.-mondta ki egyszerűen, de ez őt nem érdekelte, bejött. Arra sem méltattam, hogy ránézzek.
-Aca kérlek...-ült le az ágyam végébe. Még mindíg nem válaszoltam neki, és azt tervezem, hogy nem is fogok.-Nem tudtam, hogy Selena jönni fog, én már nem szeretem őt.Scootert sem tudom, hogy miért szervezte be, ő is tudja, hogy már nincs köztünk semmi.-hajtotta le a fejét. Nem néztem rá, mert féltem, hogy megtörök, és a nyakába borulok. Akkor pedig azt hihetné, hogy ilyen könnyen meg lehet engem kapni.
-Kérlek válaszolj.-suttogta, és próbált a szemembe nézi, de én folyton elkaptam a tekintetem.Kifújta a levegőt, majd felállt, de mielőtt kilépett volna visszafordult.
-Nem fogom feladni. Ha csak barátok maradunk akkor sem, de csak annyira kérlek, hogy gyere velünk a turnéra, nem bírnám ki nélküled...-a végét már suttogta, majd kiment a szobából.
"Nem bírnám ki nélküled" végig ez a mondat jár a fejemben.
Tényleg ennyire fontos lennék neki?
De akkor miért csókolt vissza Selenának? Nincsennek újságírok, se semmi, szóval így még lejáratni sem tudta volna..
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben aludtam el.
~*~
Reggel iszonyatosan kómás fejjel keltem, semmi kedvem nem volt az iskolához.
Kimentem a fürdőbe, és amikor belenéztem a tükörbe, egy kisírt szemű öszetört lány állt előttem.
Eldöntöttem, hogy csak miatta nem fogom magam rosszul érezni. Meg mit dramatizálom túl? Nem is voltam belé szerelmes..Ő sem belém, lehet, hogy csak egy hirtelen fellángolás volt. De ez a mondat. "Nem bírnám ki nélküled" nem tudom hova tenni...
Megmosakodtam, majd kerestem egy elfogadható szettet.
Az iskola biztos unalmas lesz, mint midig, ezért sem van sok kedvem menni..
Leültem a tv elé, és vártam, hogy Cat értem jöjjön.
-Jó Reggelt.-köszönt valaki a hátam mögül. Hátra sem kellett fordulnom, hogy tudjam, hogy ki az.-Acacia meddig nem fogsz még hozzám szólni?-ült le mellém. Egy pillanatra rápillantottam, de nehéz volt nagyon levenni a tekintetem a meztelen felsőtestéről.Válaszolni még mindig nem válaszoltam neki..
*Justin szemszöge*
Nagyon fáj, hogy nem válaszol nekem...Én már nem szeretem Selenát! Mindent meg fogok tenni, hogy megbocsájtson, és eljöjjön velünk a turnéra. Mint már mondtam, és nem bírnám ki nélküle..
*Acacia szemszöge*
Így, hogy ránéztem Justinra, már tudtam is a válaszom a turnéval kapcsolatban.
Csak ült, és ült mellet. Nem nézett rám. Szerintem valamin gondolkozott, de nem is érdekel. Hogy ne kelljek közelébe lennem, felálltam, és kimentem a konyhába.
Ittam egy narancslevet, és hálát adtam az istennek, hogy megszólalt a csengő.
Kinyitottam az ajtót, és hirtelen elkapott a hányinger. Gyorsan szaladtam a földszinti WC-re, és kiadtam gyomrom tartalmát.
-Aca minden oké?-lépett be Cat.
-Úgy néz ki?-gyorsan lehúztam a WC-t,majd leültem mellé, és a fejem a falnak döntöttem.
-Gyere ide.-jött közelebb, majd a homlokomra rakta a kezét.-Lázas.-nézett hátra az ajtóban álló Justinra. Még csak most vettem észre, hogy itt van. Ránéztem, és láttam, hogy mennyire megijedt,és hogy félt. Pff.
-Ma nem mehet iskolába.-jelentette ki egyszerűen, majd beljebb jött. Én mérgesen álltam fel, de meg kellett támaszkodnom, mert megszédültem.
-Nem vagy az Anyám, nem mondod meg, hogy mit csináljak.-néztem rá mérgesen. Persze ebből Cat semmit sem értett, hogy miért beszélek vele így.
-Végre hozzám szóltál.-kezdett el "ünnepelni".-De nem érdekel, akkor szólok Anyukádnak, ha kell bezárlak a szobádba.-jelentette ki egyszerűen. Én csak egy "ezt komolyan gondoltad" nézéssel elintéztem, majd Cat felé fordultam.
-Maradj itthon, pihenj. Oké?-ölelt át. Hogy húzzam Justin agyát Car-te hallgattam, majd elindultam fel Anyuék szobájába. Justin az ajtófélfának támasztotta az egyik kezét, így elzárta a kiutat. Végignéztem rajta, majd ellöktem a kezét az útból, ezért majdnem felborult.
Felmentem a lépcsőn, majd bekopogtam Anyuékhoz, elmeséltem nekik, hogy mi történt, megmérték a lázam is (39,20 ihj) majd Anyu szigorúan rám parancsolt, hogy az ágyamból ki nem szállhatok.
Elmentem lefürödtem, vettem fel itthoni ruhát, majd befeküdtem az ágyamba TV-t nézni.
Egyszer csak valaki kopogott, és Anyu mosolygós arcával találtam magam szembe.
-Hogy vagy kincsem?-ült le mellém.
-Hát, nem a legfényesebben.-erőltettem egy mosolyt a számra.
-Már mindenki elment, Scooterék is, és nekem is el kell mennem...-húzta el a száját, majd egy kósza tincset a fülem mögé sepert.
-Selena?-kérdeztem flegmán.
-Már nincs itt.-fogta meg bíztatóan a kezem. Én csak kérdőn néztem rá.-A turné miatt töltött egy napot csak itt, de már ment is tovább.-mosolygott rám.
-Jaa, értem.-bólogattam.-Akkor egyedül leszek itthon?-tettem fel a kérdést,és már kezdtem örülni.
-Nem, Justin itthon marad.-amint kimondta ezt a mondatot, a számról lehervadt a mosoly, és belevágtam a fejem egy párnába.-Kicsim, legalább csak egyszer hallgasd meg.-mondta, majd felállt,és mielőtt kiment volna visszafordult.-Szeretlek,és ha bármi van hívj.-küldött egy puszit a levegőbe. Én csak bólintottam, majd újra bekapcsoltam a TV-t.
-Justin Bieber tegnap egy új, és elég érzelgős dalt, adott ki..-mondta a műsorvezető.Már épen azon voltam, hogy elkapcsolja, mert engem most ő nem érdekel, de ez a téma megfogott.
-A videóban egy lányról van szó, de őt direkt nem mutatja benne, csak néha néha egy színésznő jön be a képebe, a parfüm reklámjából Justinnak.Talán szerelmi bánat érte a mi tini sztárunkat, azért írt egy eléggé érzelgős dalt? Mindenesetre hallgassátok meg ezt a gyönyörű számot!-mosolygott a nő, majd elindította a zenét.
Amikor befejezték a dalt, nem hittem a szememnek, ezeket a videókat mi csináltuk valamelyik nap.
És ez a dal. Nem hiszem el...
Inkább kikapcsoltam a TV-t, és lementem a konyhába.
Justin persze most is ott volt.
-Szia.-suttogtam, majd öntettem magamnak egy pohár narancslevet, és leültem a székre, mert nem volt erőm állni.
Justin egyből hátra fordult, majd reménnyel teli szemmel nézett rám.
-Szi-szia.-dadogta(?)
Nem mondtam semmit, csak a narancslevemet kortyolgattam.
-Azt hittem már sosem szólsz hozzám.-hajtotta le a fejét.
Én csak oldalra döntöttem a fejem, és megrántottam a vállam.
-Kérlek bocsájts meg.-kezdte megint.
-Figyelj Justin.-sóhajtottam egy nagyot, majd a szemébe néztem.-Hagyjuk jó, nem érdemes, egy ilyen kis szarságon rágódni. Megtörtént, nem tudunk semmit sem tenni, igaz,hogy eszméletlenül fájt.-gördült le egy könnycsepp a arcomról.-De kezdjük újra,és legyünk BARÁTOK.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Rendbe, és köszönöm.-ölelt meg, majd letörölte azt a kósza könnycseppet.
Ittam egy narancslevet, és hálát adtam az istennek, hogy megszólalt a csengő.
Kinyitottam az ajtót, és hirtelen elkapott a hányinger. Gyorsan szaladtam a földszinti WC-re, és kiadtam gyomrom tartalmát.
-Aca minden oké?-lépett be Cat.
-Úgy néz ki?-gyorsan lehúztam a WC-t,majd leültem mellé, és a fejem a falnak döntöttem.
-Gyere ide.-jött közelebb, majd a homlokomra rakta a kezét.-Lázas.-nézett hátra az ajtóban álló Justinra. Még csak most vettem észre, hogy itt van. Ránéztem, és láttam, hogy mennyire megijedt,és hogy félt. Pff.
-Ma nem mehet iskolába.-jelentette ki egyszerűen, majd beljebb jött. Én mérgesen álltam fel, de meg kellett támaszkodnom, mert megszédültem.
-Nem vagy az Anyám, nem mondod meg, hogy mit csináljak.-néztem rá mérgesen. Persze ebből Cat semmit sem értett, hogy miért beszélek vele így.
-Végre hozzám szóltál.-kezdett el "ünnepelni".-De nem érdekel, akkor szólok Anyukádnak, ha kell bezárlak a szobádba.-jelentette ki egyszerűen. Én csak egy "ezt komolyan gondoltad" nézéssel elintéztem, majd Cat felé fordultam.
-Maradj itthon, pihenj. Oké?-ölelt át. Hogy húzzam Justin agyát Car-te hallgattam, majd elindultam fel Anyuék szobájába. Justin az ajtófélfának támasztotta az egyik kezét, így elzárta a kiutat. Végignéztem rajta, majd ellöktem a kezét az útból, ezért majdnem felborult.
Felmentem a lépcsőn, majd bekopogtam Anyuékhoz, elmeséltem nekik, hogy mi történt, megmérték a lázam is (39,20 ihj) majd Anyu szigorúan rám parancsolt, hogy az ágyamból ki nem szállhatok.
Elmentem lefürödtem, vettem fel itthoni ruhát, majd befeküdtem az ágyamba TV-t nézni.
Egyszer csak valaki kopogott, és Anyu mosolygós arcával találtam magam szembe.
-Hogy vagy kincsem?-ült le mellém.
-Hát, nem a legfényesebben.-erőltettem egy mosolyt a számra.
-Már mindenki elment, Scooterék is, és nekem is el kell mennem...-húzta el a száját, majd egy kósza tincset a fülem mögé sepert.
-Selena?-kérdeztem flegmán.
-Már nincs itt.-fogta meg bíztatóan a kezem. Én csak kérdőn néztem rá.-A turné miatt töltött egy napot csak itt, de már ment is tovább.-mosolygott rám.
-Jaa, értem.-bólogattam.-Akkor egyedül leszek itthon?-tettem fel a kérdést,és már kezdtem örülni.
-Nem, Justin itthon marad.-amint kimondta ezt a mondatot, a számról lehervadt a mosoly, és belevágtam a fejem egy párnába.-Kicsim, legalább csak egyszer hallgasd meg.-mondta, majd felállt,és mielőtt kiment volna visszafordult.-Szeretlek,és ha bármi van hívj.-küldött egy puszit a levegőbe. Én csak bólintottam, majd újra bekapcsoltam a TV-t.
-Justin Bieber tegnap egy új, és elég érzelgős dalt, adott ki..-mondta a műsorvezető.Már épen azon voltam, hogy elkapcsolja, mert engem most ő nem érdekel, de ez a téma megfogott.
-A videóban egy lányról van szó, de őt direkt nem mutatja benne, csak néha néha egy színésznő jön be a képebe, a parfüm reklámjából Justinnak.Talán szerelmi bánat érte a mi tini sztárunkat, azért írt egy eléggé érzelgős dalt? Mindenesetre hallgassátok meg ezt a gyönyörű számot!-mosolygott a nő, majd elindította a zenét.
Amikor befejezték a dalt, nem hittem a szememnek, ezeket a videókat mi csináltuk valamelyik nap.
És ez a dal. Nem hiszem el...
Inkább kikapcsoltam a TV-t, és lementem a konyhába.
Justin persze most is ott volt.
-Szia.-suttogtam, majd öntettem magamnak egy pohár narancslevet, és leültem a székre, mert nem volt erőm állni.
Justin egyből hátra fordult, majd reménnyel teli szemmel nézett rám.
-Szi-szia.-dadogta(?)
Nem mondtam semmit, csak a narancslevemet kortyolgattam.
-Azt hittem már sosem szólsz hozzám.-hajtotta le a fejét.
Én csak oldalra döntöttem a fejem, és megrántottam a vállam.
-Kérlek bocsájts meg.-kezdte megint.
-Figyelj Justin.-sóhajtottam egy nagyot, majd a szemébe néztem.-Hagyjuk jó, nem érdemes, egy ilyen kis szarságon rágódni. Megtörtént, nem tudunk semmit sem tenni, igaz,hogy eszméletlenül fájt.-gördült le egy könnycsepp a arcomról.-De kezdjük újra,és legyünk BARÁTOK.-hangsúlyoztam ki az utolsó szót.
-Rendbe, és köszönöm.-ölelt meg, majd letörölte azt a kósza könnycseppet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése