Egész nap feküdtem. Nagyon szarul voltam. Most már jobban érzem magam, de még mindig nem az igazi..
*Kop-Kop*
Kopogott valaki.
-Szabad-tudtam, hogy ez csak egy valaki lehet.
-Szia.-dugta be mosolygós arcát Justin.
-Szia.-mosolyogtam vissza rá.
-Beszélni szeretnék veled.-váltotta át komolyra a szót.
-Valami baj van?-ültem volna fel, ha nem szédülök meg. Nem tudom, hogy ez most mi, de biztos nem egy kis vírus.
-Nem nem semmi, ennyire komolynak tűntem?-nevetett fel, majd leült mellém.
-Hát..eléggé.-nevettem én is el magam.
-Szóval akkor...-vakargatta meg a tarkóját,én pedig csak tovább fürkésztem.-valamelyik nap ugye arról beszélgettünk,hogy..-fújta ki a levegőt. Biztatásként megsimítottam a karját, amin ő csak elmosolyodott.-szóval arról beszéltünk,hogy lenne-e kedved velünk jönni a turnéra.-hajtotta le a fejét.-azt mondtad, hogy átgondolod, ha gondolkozni szeretnél még, akkor én megértem, de én már nem bírom tovább.Tudnom kell.-nézett rám remény teli szemmel.
Én csak sóhajtottam. Döntésemet,már tegnap meghoztam, de nem volt még időm elmondani.
Ránéztem Justinra, majd egy féloldalas mosolyt eresztettem felé.
-Igen, megyek.-néztem a szemébe, ami hirtelen felcsillant, és teljes erőből rám vetette magát. Olyan erősen ölelt, hogy azt hittem ,hogy meg akar ölni.
-Jézusom, el sem hiszem, tudod milyen jó lesz?-motyogta, és közben a fejét a nyakamba fúrta.Én csak felnevettem, majd eltoltam magamtól.
-Ne legyél beteg.-csak ennyit mondta. Vigyorgó fejjel bólintott egyet, majd felállt, és kirohant a szobámból. Gondolom Scooternek ment szólni.
*Justin szemszöge*
Nagy rohangálásomból telefonom csörgése zökkentett ki.
-Halló?-szóltam bele boldogan.
-Naa, minek örülünk ennyire?-kérdezte Ryan.
-Ryaan, szimpla jókedv.-nem akartam neki elmondani boldogságom eredeti okát.
-Hát akkor most még boldogabb lehetsz, mert nemsokára átmegyeeek.-kiáltott fel.
-Gyereee.-utánoztam Ryant, amire ő csak nevetett.
-5 perc,és ott vagyok.-tette le a telefont.
Gyorsan lementem ettem valamit, mert nagyon éhes voltam, majd mire készen lettem már csengettek is.
*Acacia szemszöge*
Arra keltem fel,hogy valaki ráfeküdt a csengőre.
Pont amikor éppen elaludtam.Szuper.
Lebaktattam a lépcsőn, innivalóért. Már egy kicsit jobban voltam, de azért egy fejfájás csillapítót is magamhoz vettem.
-Szia Acacia.-szólalt meg valaki mögülem.Megfordultam, majd szembe találtam magam egyik új jó barátommal Ryannel.
-Szia Ry.-öleltem meg.
-Hűha, nem vagy a legjobb formádban.-engedtük el egymást.
-Köszi.-forgattam meg a szemem.
-Nyugi na.-bökte meg a vállam. Nem böktem vissza,mert most ehhez semmi kedvem nem volt.-Nincs j kedved,-húzta el a száját.
-Hát, nem eléggé, és én most inkább megyek visszafekszek.-mutattam fel az emeletre. Ő csak mosolyogva bólintott, én pedig elindultam fel.
*Justin szemszöge*
-Szegény nagyon beteg.-lépett be a szobámba Ryan.
-Hát igen, még jó, hogy nem ment iskolába,.-húztam el a szám.
-Ti nem össze vagytok veszve?
-Már nem.-ült ki a mosoly az arcomra.
-Figyelj jó lesz ez így neked?-váltotta komolyra a szót.
-Miről beszélsz?-értetlenkedtem.
-Hát csak arról, hogy amikor összevesztek, és megjegyzem elég sokszor szoktatok. Akkor neked nem a legjobb kedved van. Mi lesz így a turnén?Te is tudod, hogy a koncerteket nem lehet csak úgy lemondani, mert hirtelen összevesztek és "na én most depizek és nem csinálok semmit"éned feltör, akkor mi lesz?-rázta meg a fejét.
-Meg fogom oldani. Nem fogunk veszekedni, mert már mindent megbeszéltünk.-tettem fel a lábam az asztalra.
-Elhiszem neked nyugi , csak azért még is...-vakarta meg a tarkóját.
-Mondom nem lesz semmi, és ezt a témát most hagyjuk.-fordultam idegesen a gépem felé.
-Jól van, nyugi, nem akartam én semmi rosszat.-emelte fel a kezét védekezés képen.
-Na és amúgy mikor indul a Believe turné? Nekem még nem is mondtad.-bökte meg a vállam.
Megforgattam a szemem, majd vigyorogva visszafordultam hozzá.
-Hát, még egy hétig itt leszünk, utánna indulunk.-néztem fel a falra, mintha oda lenne írva.
-Christian, Caitlin többiek mennek?-ivott bele a Colájába.
-Útközben majd csatlakoznak.-bólintottam.-Te is jössz ugye tudod?-vontam fel a szemöldögöm.
-Alap.-vonta meg a vállát, majd mindkettőnkből kitört a röhögés.
*Acacia szemszöge*
Én itt döglök az ágyamban, ők pedig a mellettem lévő szobában röhögnek mint az állat.
-Utálok beteg lenni.-motyogtam magamban.
Úgy döntöttem, hogy lefürdök, felöltözök, és elmegyek egy kicsit sétálni, nincs nekem kedvem itt feküdni egész nap. Meg a friss levegő jót tesz az ember szervezetének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése