Chapter 9.-Yes, yes, yes of course.

*Acacia szemszöge*

-Justin én...nem tudom mit mondjak.-néztem a megijedt szemébe.Mielőtt még rosszabbra kezdett volna gondolni megszólaltam.- igen, igen ,igen, persze.-ugrálta, majd megcsókoltam.

-Azt hittem már nemet mondasz.-döntötte homlokát az enyémnek.

-Ha pár napja azt mondtam, hogy kedvellek, és ma is visszacsókoltam, akkor hogy mondhatnék nemet?-kérdeztem nevetve, majd újra megcsókoltam.

*Justin szemszöge*

Ilyen boldog életemben, már nagyon régen voltam. Ez a két lábon járó gyönyörűséges csoda az ÉN, barátnőm. El sem hiszem.

-Anyáéknak mit mondunk?-kérdezte

-Hát, majd elmondjuk nekik, amikor szeretnéd.-mosolyogtam rá.

-Figyelj, az van, hogy ma kéne elmondani, mert szerintem hülyének néznének,és furcsállnák is, hogy velem alszol.-vigyorgott. Értem én. Felnevettem, majd megint megcsókoltam. Úgy érzem, hogy nekem ebből sosem lesz elég.

*Acacia szemszöge*

-Megyek tv-t nézni.-mondtam neki, majd elindultam a szobámba.

Kapcsolgattam, nem találtam semmi jót, mikor egyszer csak meghallottam egy nevet a tv-ben.

-Szépséges délutánt mindenkinek. Mint tudjuk,hogy a mi híres kis sztárocskánk Justin Bieber,itthon tartózkodik Kanadában. De nem akárkivel. Ma kapták lencse végre, ahogy az iskola elé megy egy lányért,és ölelkeznek.-mondta a bemondó, majd feldobott a tv egy képet.

-Lehet, hogy több van köztük mint barátság? Ha valamit megtudunk, azonnal jelentkezünk.-kacsintott a kamerába-Szépséged délutánt mindenkinek.-köszönt el, majd jött a következő pasi aki az időjárást mondta.

Lementem Justinhoz, aki éppen a laptopján olvasott valamit, ledöbbent arccal. Hát gondolom, hogy mit olvas.

-Istenem megint elcsesztem mindent.-hajtotta le a fejét. Nem vette észre, hogy ott állok.

-Miért csesztél volna el mindent?-kérdeztem tőle az ajtófélfának támaszkodva.Ijedten nézett rám, majd felállt, és lehajtott fejjel közelebb sétált.

-Nem akartam, hogy ez legyen.Sajnálom, de a média mindenhol ott van.-mondta szomorúan. Nem válaszoltam erre semmit, csak felemeltem a fejét, és megcsókoltam.

-Nem haragszol?-kérdezte félve.

-Dehogy haragszom.-nevettem fel halkan, majd megöleltem. Ő felemelte a fejem, és egy szenvedélyes csókot lehelt ajkaimra. A csók csatánkat a csengő hangja zavarta meg. Ránéztem az órára, ami 16:00-át mutatott.
-Uh ezek Cat-ék lesznek.-váltam el tőle.
-Felmegyek, inkább nem zavarok.-nyomott még egy utolsó puszit a számra, majd felszaladt.
Nagyon türelmetlenek, mert vagy ötször is csengettek.
-Itt vagyok nyugi.-nevettem.
-Már azt hittük, hogy nem vagy itthon.-fújta ki a levegőt.
-De hiszen 1 percet sem kellett várnotok.-néztem rájuk értetlenül.-Mindegy gyertek, menjünk le.-álltam el az ajtóból, és levezettem őket a játékterembe.
-Hozok innivalót, ki mit kér?-fordultam az ajtóból még vissza.

-Én egy Bieber-Turmixot-nevetett Sarah.

-Haha nagyon vicces.-"nevettem"

-Na de komolyan hívd le kérlek.-könyörgött.

-Jó oké lehívom.-emeltem fel a kezem, mintha megadnám magam.

-Had menjünk veled kérlek!-csillant fel Cat és Sarah szeme.

-Felőlem!-nevettem fel.

-Azért remélem vissza is jösztök!-nevetett Ed.

-Nyugi vissza jövünk!-kiáltották Sarahék egyszerre vissza. Én csak nevettem rajtuk.

-Úr isten már az is sok volt, hogy több mint 10 méterre állt tőlem a sulinál.-olvadozott Sarah.-Most pedig előttem fog, vagy mellettem ahh.-nézett rám.

-Én már megtanultam uralkodni magamon.-húzta ki magát büszkén Cat.

-Én meg...meg.. Nem tudom mit mondjak.-nevettem fel, majd megálltam a szobája előtt.-Itt vagyunk!-mutattam a szoba ajtóra.

-Uh te szólsz vagy én? Te kopogsz, vagy kopogjak én?-sorolta a kérdéseket Sarah, én csak rémülten ránéztem, majd intettem, ezzel jelezve, hogy inkább majd én kopogok.

-Kop.Kop.-mondtam a hanggal egyszerre.

-Gyere be, én csukd be az ajtót.-mondta Justin.

Kinyitottam ránéztem barátnőimre, majd elsuttogtam nekik, hogy várjanak itt. Ők csak bólintottak. Bementem, és a félmeztelen ágyon fekvő Justinnal találtam magam szemben.

Nagyot nyeltem, és nem nagyon tudtam levenni a szemem felsőtestéről.

-Szia-pattant fel, és megcsókolt.

-Hali.-váltam el tőle.-A többiek azt szeretnék, hogy legyere.-mosolyogtam rá.

-Te is szeretnéd?-kérdezte mosolyogva.

-Persze.-pusziltam meg.-Öltözz fel, mert a barátnőim már itt várnak az ajtó előtt.-nevettem fel.

-Rendben édesem.-nyomott még egy csókot az ajkamra. A megszólításán csak elmosolyodtam, majd megvártam míg felvesz egy felsőt. Mikor készen volt, elindultam az ajtó felé, de mielőtt lenyomtam volna a kilincset ő még utoljára visszahúzott, majd szenvedélyesen megcsókolt. Térdem beleremegett, gyomromban a pillangók elkezdtek repkedni. Alig bírtam elválni tőle, de muszáj volt, mert Sarahék mar kopogtak.

-Jövünk-nyitottam ki az ajtót. A barátnőim amikor megláttak elkezdték húzogatni a szemöldöküket, majd amikor kilépett Justin az ajtón egyből abbahagyták, majd próbáltak nyugodtak maradni, ami kevésbé sikerült. Én a szorongásukon csak nevettem egyet, majd elindultam lefelé a lépcsőtől. Végig éreztem magamon Justin tekintetét.

Amikor leértünk a földszintre én elmentem a konyhába a beígért innivalóért.Sarah jött velem, mert segíteni akart nekem.

-Sokáig bent voltatok.-kezdett bele az "úgy is tudom, hogy van köztetek valami" kérdez felelek, mondatokat felteszek játékába.

-Öm igen, mutatott még valamit a laptopján.-füllentettem. Sajnos jól tudok hazudni, de anyukám életére esküszöm, hogy még nem hazudtam senkinek.

Ez sem hazugság, hiszem később úgy is megtudják.Nem de?! Jaj ne, most lelkiismeret furdalásom van, hogy hazudtam..

-Ühüm..-nézett olyan "nem most jöttem le a falvédőről" arccal.

-Tényleg így van.-nem mertem a szemébe nézi.

-Hát jó, azt gondoltam, hogy legalább őszinte leszel velem...-istenem miért csinálja ezt..

-Mindjárt jövök.-rohantam ki a konyhából, egyenes le a játék terembe.
-Justin gyere beszélnünk kell.-hívtam ki a teremből az említett fiút.
-Mi a baj?-kérdezte aggódó tekintettel.
-Azt hiszem, hogy Sarah rájött,hogy együtt vagyunk.-húztam el a számat.
-Nem baj, mond el nyugodtan neki, csak ne mondja tovább.-mosolygott rám, majd megölelt. Egyszerűen elképesztő mennyi szeretet van ebben a fiúban...
-Rendben.-adtam egy puszit a szájára, és már vissza is szaladtam Sarahoz.
-Készen vannak az innivalók.-mutatta fel a tálcán lévő poharakat.
-Szuper, figyelj...-ültem le az asztalhoz.-Az az igazság, hogy én nem szeretnék neked hazudni...-sóhajtottam egyet, de nem tudtam tovább ,mondani, mert Sarah megölelt, és ő kezdett bele a beszédbe.
-Tudtam, hogy sosem hazudnál nekem, nagyon szeretlenk Aca te vagy a legjobb barátnőm.-ölelt szorosan. Mostmár nem bánom, hogy elmondtam neki. Amúgy is legjobb barátnőm, tudnia kell az ilyenekről nem?!
-Én is szeretlek nagyon, de.-emeltem fel az újjam.-ezt nem mondhatod el SENKINEK érted?SENKI, NOBODY, NIEMAND.SENKIII.-bolondoztam el a végét.
-Jól van nyugi nem mondom, de most gyere vigyük le az innivalókat.-nevetett fel, majd elindult lefelé..Amikor lementünk Justinékhoz, olyat láttam amit nem kellett volna...